A régi ember együtt élt a természettel, annak részének, alkotóelemének -és nem urának!- tekintette magát.
Az Ős-Európai, északi népeknél ősz végétől közepétől kezdve ünnepelték a mezőgazdasági munkálatok befejeződését, elosztották a megtermelt javakat, kifizették a segítőket, béreseket, bakterokat, csőszöket, ünnepelték, amit a Természet adott.
Ilyen ünnep a magyaroknál „Sarlós Boldogasszony” (amelyet keresztényesítettek is más dátumra datálva azt), ide tartozik a „Márton napi vígadalom” is, az amerikaiak és kanadaiak kelta eredetű „Thanksgiving-Hálaadás” ünnepe is.
Ebben az időszakban adakoztak a szegényeknek, az árváknak, és a harcokban lerokkantaknak és családjaiknak.
Elképzelésük szerint ez időszakban különböző ajándékozó lények jelennek meg (Holle Anyó, Fagyapó, Télapó, Joulupukki…), őket pedig mitikus lények kísérik, akik segítik őket feladataik végrehajtásában.
„A bojtos sapkás Télapó Magyarországon a püspöksüveges Mikulás alakjával egybemosott képzeletbeli, de eredetét tekintve nem a keresztény néphagyományban meghonosodott mesefigura az alapvetően keresztény ihletésű karácsonyi ünnepkörben.
A „Télapó” alakjának és különböző kultúrkörök hagyományaiból összegyúrt legendájának mai formája fokozatosan alakult ki a különböző európai népek mitológiáiból.” (Az idézett szöveg a Wikipédiáról átvéve)
A ma ismert Mikulás, azaz eredetileg Télapó őse valószínűleg szibériai-észak-európai karakterek keveredése lehet?!
Ruházata erre utal, a számi(suomi) viselet még ma is nagyon hasonlít a régi Télapó ábrázolásokra.
Szánját is rénszarvasok reptetik, segítői a manók szintén a pogány hitvilág alakjai. Kelta szokás maradéka az az elképzelés is, miszerint Télapó a kéménylyukon keresztül ereszkedik a ház belsejébe.
Alakjának formálódásában jelentős szerepe lehetett a germán, ó-skandináv Odin istennek is.
Hagyományaik szerint Odin ajándékozó körútra kelt az évnek ebben a szakában.
A Télapó semmiképp nem lehet mediterrán eredetű!
A magyaroknál a „Láncos Miklós, Miklósolás” hagyománya élt, aki -a betlehemes gyerekekhez hasonlóan- szintén házról-házra járva dicsérte, megajándékozta a gyerekeket, de ijesztgette, le is teremtette őket, ha a szülőktől azt hallotta rosszak voltak.
Szakál’ Dobó József-ék tavaly sikeresen elevenítették fel ezt a szokást.
Tehát ismét egy régi hitvilágunkból adódó hagyomány keresztényesített változatával van dolgunk.
Láncos Miklós neve egyértelművé teszi, hogy alakja a kereszténység felvétele után alakult még, hiszen a Miklós keresztény név.
Télapó alakját az Egyház nem tudta eltüntetni, ezért „keresztényesítette”, Télapó alakját Szent Miklós püspökkel azonosította.
A teljes keresztény ünnepkör az egykori Évkör-ünnepekre épül fel a mai napig: Karácsony, Gyertyaszentelő, Húsvét, Pünkösd, Gyümölcsoltó- és Sarlós Boldogasszony, Halottak napja, ezek eredetijei mind pogány ünnep.
Az Egyház által érintetlenül, de csak népszokásként maradt fenn „Életfa ünnepünk” mai változata a májusfa állítás is.
Áldás, békesség!
Balaskó Tibor Kaplony
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments
