Az elfogadott elmélet szerint az emberi újszülöttek azért annyira gyámoltalanok, mert ha nagyobb aggyal – és nagyobb fejjel – jönnének a világra, nem férnének át a szülőcsatornán, ami az embernél a két lábon járás miatt ennyire szűk. Egy új antropológiai elmélet szerint azonban nem a méretkényszerek, hanem az anyai anyagcsere teherbírása határozza meg, hogy mennyi ideig tart az ember várandóssága.
Nemcsak az antropológusokat, a hétköznapi „terhességszakértőket” is meglephetik a 
Rhode Island-i Egyetem antropológusainak állításai. Holly Dunsworth és kollégái szerint a női medence mérete az újszülött mérete és a járás és futás hatékonysága szempontjából sem meghatározó. A terhesség hossza az embernél azért kilenc hónap, mert az anya anyagcseréje ekkor éri el a maximális terhelhetőségét – tették közzé a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban.
Az emberi csecsemők a mozgás és a szellemi képességek terén más főemlősöknél fejletlenebbül jönnek a világra. Az újszülött agya a felnőttének kevesebb mint 30 százaléka, míg ez az arány legközelebbi rokonainkban, a csimpánzokban körülbelül 40 százalék. Egyes szakemberek szerint ilyen fejlettségi szint eléréséhez az embernél legalább 16 hónapos terhességre lenne szükség.
Az antropológusok régóta úgy gondolják, hogy az evolúció során kompromisszum született az emberi faj két nagy vívmánya, a fejlett agyhoz szükséges nagy koponya és a két lábon járáshoz szükséges szűk medence közt, ami azt eredményezte, hogy a babák az ideálisnál korábban születnek.
Ám Dunsworth másképp értelmezi az adatokat. Az emberi terhesség abszolút időtartama (38-40 hét) valóban hosszabb, mint az orangutánoké, a gorilláké és a csimpánzoké (37-38, illetve 32 hét). Ám ha számításba vesszük az anya testtömegét is, az emberi terhesség egyáltalán nem rövid: több mint egy hónappal hosszabb, mint egy ugyanekkora súlyú főemlősé lenne. (A főemlősöknél a terhesség hossza arányos az anya testtömegével, ennek alapján fel lehet rajzolni egy görbét, és meg lehet becsülni, hogy az emberi testtömeg alapján milyen hosszú terhesség lenne várható.)
A kutatók továbbá azt találták, hogy az emberi újszülöttek agya 47 százalékkal nagyobb a méretsorban utánuk következő gorillakölykökénél. A nők tehát a közeli rokon főemlősökhöz képest nem kisebb, hanem sokkal nagyobb méretű és nagyobb agyú babákat szülnek.
(A teljes képhez azonban érdemes összevetni a születéskori agytérfogat és a születési súly arányát is: az agytérfogat emberben felnőtteknél 1300-1400 cm3, újszülötteknél 350-400 cm3, amihez átlagosan 3500 gramm születési súly társul. Csimpánzban ugyanezek az adatok: 400 cm3, illetve 155 cm3, a csimpánz újszülött születési súlya pedig 1500-1600 gramm.)
A széles csípő nem nehezíti a járást
Ezután Dunsworth és kollégái az egyenlet másik oldalával foglalkoztak: az anya medencéjének méretével. Ebben az esetben is arra jutottak, hogy a korábbi elmélet nem állja meg a helyét. Futógépen edző nők vizsgálata során azt találták, hogy a szélesebb csípő (a normál tartományon belül) nem akadályozza a járást és a futást.
Azt is kiszámolták: ahhoz, hogy az emberi újszülött agya a csimpánzokéhoz hasonlóan a felnőttméret 40 százaléka legyen, a csípőméretnek átlagosan csupán 3 cm-rel kéne szélesebbnek lennie a mostaninál. Ez nem jelentene drasztikus változást a jelenleg is megfigyelhető nagy méretbeli változatossághoz képest, és a mozgás során nem járna extra energiateherrel – írják a kutatók.
Kimerülő anyagcsere
Akkor tehát miért születik az embergyerek pont kilenc hónapnyi terhesség után? Dunsworth és kollégái szerint a válasz az anyagcserében rejlik. A terhesség hatodik hónapjára a nők a szokásos energiaszükségletük kétszeresét használják fel a magzat és az őt körülvevő anyai szövetek táplálására és az egyre növekvő magzat anyagcseréjének fenntartására. Ez a teher tovább nő a terhesség utolsó harmadában. A maximális anyagcsere-ráta, amit az ember fenn tud tartani, körülbelül az átlagos szint 2-2,5-szerese (néhány kivétel megfigyelhető sportolók körében). Vagyis az anyák szervezete valószínűleg nem képes annyi energiát termelni, amennyi elég lenne egy kilenc hónapnál hosszabb terhességhez.
Dunsworth és kollégái terhes nők anyagcseréjének adatait elemezve kimutatták, hogy a nők általában akkor szülnek, amikor már épp veszélyes szintet érne el az anyagcsere-terhelés. Ezután élettanilag lehetetlen volna tovább növeszteni a magzatot, függetlenül attól, hogy a csípőméret ezt lehetővé tenné-e. A szülést feltehetően az anyagcserekrízisre figyelmeztető hormonális „vészjelek” indítják meg.
Miért nehéz a szülés?
Az új elmélet nem magyarázza meg, hogy az emberi szülőcsatorna miért olyan szűk, hogy a többi fajhoz képest fájdalmasabbá, 
nehezebbé és veszélyesebbé teszi a szülést. Ennek több oka is lehet – a túlságosan széles csípő például sérülékenyebb vagy statikailag kedvezőtlenebb lehet, vagy megterhelheti az ízületeket. Egyes szakértők szerint azonban a szülés nehézsége evolúciósan fiatal jelenség, ami azért alakult ki, mert az ember egyre jobb táplálkozása egyre nagyobb újszülöttekhez vezetett, ám a szelekciónak még nem volt elég ideje, hogy a női medence méretét ehhez igazítsa.
A cikk szerzői legfontosabb tanulságként azt emelték ki, hogy konfliktus nem a nagy fej és a két lábon járás között, hanem a magzat energiaigénye és az anya energiatermelése között van. A végeredménynek, vagyis az emberi újszülöttek gyámoltalanságának viszont nemcsak hátrányai vannak, hiszen az evolúció során ezzel összefüggésben alakult ki a szoros anya-gyerek kapcsolat és a hosszú gyermekkor.
erdely.ma/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
