A következő levél írója, összeszedte a tanyasi élet néhány negatívumát. A tisztánlátás kedvéért írta meg tapasztalatait és mint írásából kiderül, vidéken sem egyszerű az élet. Könnyű mondani, hogy tanyán könnyebb, mint a nagyvárosban, mielőtt azonban a vidéki élet mellett döntünk, érdemes az összegyűjtött tapasztalatokat elolvasni.
30 éves vagyok, 3 éve költöztünk tanyára a párommal (a tanyát még a szüleim vették nyaralónak, a 80-as évek elején, amikor az volt a divat).
Nekünk is voltak utópisztikus elképzeléseink, hogy itt aztán egyszerű és olcsó lesz az élet, nincs közös költség, stb. stb. Nem adtuk fel teljesen a Budapesti életet, csak kiadtuk a lakást, ha mégis meggondolnánk magunkat. Nem minden úgy sikerült, ahogy gondoltuk, de kitartunk még mindig itt és változtatni sem akarunk. Nem messze kerültünk Budapesttől (40 km) és a legközelebbi város, ahonnan vonat indul, sincs messzebb, mint 10 km. Viszont hoztuk magunkkal a városi lét elvárásait, és úgy látom, hogy a tősgyökeres helyiek is próbálnak a maguk módján felzárkózni a kor elvárásaihoz (a tanyasoron mindenütt van villany, már nem budira járnak, a midig tv elhozta szórakozást, a mobilnet a világot is, viszont földet nem művel senki.) Ezt nem értettem meg addig, amíg bele nem kezdtem. Nekünk főleg erdőink vannak, de van egy 3000 m2-es kertföldünk is a ház mellett.
Néhány tanyasi élettel kapcsolatos berögződések/valóság tapasztalatomat megosztanám, annak érdekében, hogy aki ezen gondolkozik, készüljön fel.
1. megtermel az ember magának mindent, ingyen
Adott a föld, amit meg kell művelni, de ha nem 10*10 méter adatott meg akkor már gép kell (még mielőtt valaki azt írná, hogy ásd fel, szívesen felajánlok neki egy darabot). Ásó van, derékkímélő teleszkópos, a gépbe üzemanyag, jellemzően gázolaj, ami nem olcsó, szükséges továbbá némi istálló vagy műtrágya, vetőmag, növényvédő szerek stb. Ezen kívül, nem árt a területet bekeríteni, részint a szakosodott humanoidok részint az út szélén vagy a TV-ben nagyon kedvesnek tűnő, de iszonyatpusztítást végezni képes erdei állatok miatt (a vadásztársaságok a tanyaterületeken nem fizetnek kártérítést ismereteim szerint). Tehát a kezdeti beruházás igény és pénztárca függően pár százezertől több milliós tételig terjed (a bérmunkát vállaló nagy traktorok ezeket a kis területek nem szeretik, nehezen fordulnak, vagy egyszerűen nem férnek be, ezért érdemes egy japán kistraktort venni).
A hasonlóan csapadék dús években, mint 2011 és 2012 nem árt öntözni se. Ehhez kell pár száz méter KPE cső, szórófejek, stb. (senki ne álmodjon abban, hogy majd húzza a vizet a gémeskútból, egyrészt rettenetesen fárasztó és nem hatékony, másrészt az ásott kutak vize (ha nem száradtak ki), nagyjából mindenre alkalmatlan. Tehát a vizet áram szívja, óránként szivattyú teljesítménytől függően 50-200 forintért és egy konyhakertet nem úgy kell öntözni, mint a füvet, hogy becsapatjuk, 30 perc átnedvesedik a 2 centi és mindenki örül. A szórónak 6-8 órát nem árt menni egy helyen, nappal nem lehet öntözni, marad az éjszaka+a hajnal (magyarul későn fekszel+korán kelsz). Akkor a szüretelésig tartó néhány hónap egyéb apró munkáit (kapálás stb. nem részletezném), tehát kertet művelni csak annak ajánlott, akinek van ideje és nincs mit csinálnia, vagy a megszállottaknak, mint mi, akik szeretnék tudni, hogy mit esznek és az érzés, hogy nem biztos, hogy „megérte”, csak kósza gondolat a fejükben (nem vésik be Excel táblába). Ha jó volt az évi termés nem árt egy hűtőláda sem.
2. nincs közös költség, olcsó a fűtés stb.
Közös költség valóban nincs, és ezzel együtt semmilyen szolgáltatás sem áll rendelkezésre, jó esetben van villany, ami nélkül valóban nem lehet ma már élni, tehát közvilágítás nélkül az udvaron nem árt égetni pár lámpát éjjel. Szerencsére ez már megoldható energiatakarékosan, de azért ez is költség. A víz a földből jön, villany húzza, villany melegíti, ezért tapasztalataim szerint legjobb a kád helyett zuhanykabin és a folyóvizes mosogatás helyett a mosogatógép. A fűtés a legnagyobb probléma, a tanyák jellemzően egyedülálló épületek, hűlnek minden oldalról, nincs aszfalt és beton a környezetükben, ami hő csapdaként működne, ezért télen nagyon hideg van. Konkrétan: Budapesthez képest, az itteni hőmérséklet -10 fokot, Cegléd hőmérséklete -5 fok jelent. (Ezeket látjuk az időképen irányadónak).
Ha a hőmérséklet -20 fok alá süllyed, a szivattyúaknát külön fűteni kell villannyal, mert szétfagy minden. Lehet próbálkozni kályhás fűtéssel, ami látszólag olcsó, egyszerű, de sok fát fogyaszt, egyenlőtlenül meleg az épület és sok kosszal jár. Javaslom a kazános központit, főleg ha valaki eljár dolgozni. Ez esetben azt az ember megrakja és hazajövet talán még lesz parázs és legalább 20 fok a házban.
Nem beszéltem még arról, hogy ezzel a beruházással épületmérettől függően 10-20 mázsa fa (*2500-2700 Ft) megspórolható/év. De ha már a fa szóba került, a lustábbak megveszik felvágva, felhasogatva, leszállítva, a merészebbek pedig vesznek a helyi erdészettől és rönkben hazahozatják. Otthon aztán kézzel, vagy láncfűrésszel nekiesnek, vagy hívnak egy szalagfűrészest, aki felvágja a kívánt méretre. Utána persze még hasogatni kell, száraz helyre tenni stb. A szerencsésebbeknek van saját erdője, de ez esetben saját maguknak kell a fát kivágni, haza kell vontatni, fel kell vágni és hasogatni, szóval ez a módszer sem annyira egyszerű. Összességében 60-80 mázsa fával nem árt, ha fel van töltve a kamra, mert itt kint senki nem fog segíteni, és egy éjszaka alatt bizony nagyon könnyen meg is lehet fagyni.
3. majd járunk kerékpárral vagy gyalog
Persze, nyáron délelőtt és délután igen kellemes a biciklizés, de hóban, fagyban/esőben, szélben azért meglehetősen igénybe veszi az embert. Tehát, autóra mindenképpen szükség van, legalább egy olyanra, ami alkalmas arra, hogy az első boltig/bevásárló központig, orvosi rendelőig, vagy éppen a vasútig elvigyen (a helyi buszjárat ritka, lassú és drága). Nem árt egy garázs sem, ha csak nem akarunk 20 percig reggel jeget kaparni.
4. az csinálok, amit akarok
Ez valóban így van, valószínűleg ez a legvonzóbb része az itteni létnek, megfizethetetlen az érzés, hogy ameddig a szem ellát minden a mienk, a szomszéd elég távol van, nem kell lakógyűlést összehívni, ha az ember szombat délelőtt kezd bele a lakás átrendezésébe, vagy csak áttesz pár képet. A házibuli sem jelent gondot hajnal 5-ig, de tisztában kell lenni vele, hogy mindennek ára van, így a szabadságnak is.
Meg lehetnénk elégedve a kerti WC-vel, vagy a lavórban fürdéssel, a hideg szobával, de ezen már túlhaladtak igényeink. Itt meg kell tanulni magadnak vizet szerelni, fát vágni, némi ács ismeret is kell, ha egy kamrát felhúznál, javítani pedig mindig kell valamit (lefagy, levered a talicskával stb.) ezért némi kőműves ismeret sem árt.
Ha van, érdeklődés szívesen megosztok konkrét tapasztalatokat (mi mibe fáj, mire kell számítani) annak érdekében, hogy a kiköltözés valóban öröm és boldogság és ne nyomor és tengődés legyen. (Sajnos végignéztem néhány negatívan elsült kiköltözést környezetemben, éppen a felkészületlenség miatt).
(Mindenkit érint)
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments
Mint mindennek,a tanyasi életnek is vannak előnyei és hátrányai.A megélhetés úgy gondolom egy tanyán még is könnyebb,mint panelban. Főleg ha az ember munkanélküli (ami ma napság azért nem ritka)mert pár magot vagy tojást még meg tud venni aztán csak szaporítani kell.A panelba minden hónapba jön a gázszámla amit be kell fizetni,amit a nincsből elég nehéz.A tanyasi összeszedi a házkörüli gallyakat esetleg kivág egy fát az udvarrol és a napi hulladékot is eltudja tüzelni.Kimegy az ólba levág egy csirkét és meg van az ebéd.Pár tojásból már vacsora is van, (amit ne a kotlós alól vegyünk ki)… 🙂 Ha jól dolgoztunk a nyáron,nemhalunk éhen télen sem!!!!Én raktam el sok befőttet lekvárt,majd almát krumplit hagymát a pincébe,most meg szedegetem a diót amit majd megtörök és a konyhán is nagyon hasznos,de télen pénzzé is tudom tenni. Úgy gondolom ha az ember akar valamit akkor megoldást keres rá,ha nemakarja akkor meg kifogást.Semmiért nemcserélném el a tanyasi életem….. 🙂
Bevallom, tetszett a level es egy nagyon rendhagyo temat vetett fel. Nagyon tetszettek a valaszok is. Mindegyik valamiert tanulsagos szamomra.
De azt tenyleg szeretnem tudni, hogy aki Londonbol, Angliabol ir, az mennyi idot tolt el a tanyajan , amirol aradozik itt a hozzaszolasban.
Nagyon erdekel ez a tema tovabbra is es remelem lesznek meg igazi hozzaszolok is, mert gyujtom a tapasztalatokat. Egy ilyen hazatelepulesi megoldason gondolkodom. Nem konnyu dolog azt hiszem ez az elet sem, de valoszinu nem a megszokott varosi!
Kedves érdeklődő. A tanyámon töltök havonta 25 napot. Minimum. Dolgoztam kint évekkel ezelőtt. A rokonságom kint él. Én hittem az önellátásban, a tanyában, és hazajöttem. És jól tettem, mert bebizonyosodott, hogy van élet, csak itt van élet. számomra.
Jó ez a levél, okot ad élmények megosztására.
Ha a fotók a szóban forgó tanyát mutatják, gratulálok, nagyon szép!
Ami nekem feltűnt, valahol az elején: ” Viszont hoztuk magunkkal a városi lét elvárásait”
Négy éve cseréltük fel a belvárost egy tanyára, ahol először még vezetékes víz sem volt, 100 méterről kellett hordani. Manapság sokan érdeklődnek a kiköltözőktől, hogy és mint jutottatok ide, stb. Mindenkinek elmondom, hogy legelőször az igényeit nézze át. Nincs etalon, de gondolja át, mi az amiről le tud mondani és mi az, amiről nem. Itt kezdődik. Ez nem azt jelenti, hogy igénytelennek kell lenni, de biztos, hogy az emberiség remekül fejlődött hosszú ideig összkomfort nélkül és a kényelem inkább a vesztét okozza.
Másik, önellátás. Ez is egy nagy lufi. A rendszert szerintem nem két felnőttre találták ki. Kisebb-nagyobb mértékig meg lehet valósítani, de készpénz nélkül ebben a világban mégsem lehet meglenni.
És munka, rengeteg. Érdekes élmény volt, Kili után, hogy az évszakok valódiak, illetve az, hogy ebben a környezetben az ember nem tud úgy leülni, hogy na! kész vagyok. Sohasem vagyunk készen. Már csak azért sem, mert minden évszak, évről évre elhozza az aktuális munkákat.
Viszont ezt valahol egy csapdának is érzem, muszáj odafigyelni, hogy az ember tartson vasárnapot, álljon meg néha, mert beszívja, az, hogy akármerre néz, mindenhol lát valami tennivalót.
Tennivaló: érdemes tervezni, de számítani kell rá, hogy jönnek nem várt teendők, amik borítják a napi tervet. Mert a kecskék épp akkor szabadulnak el éppen, amikor meszelem a mennyezetet.
Ill. én az elején pl. annyira nehezen működtem, hogy sokszor elmentem vízért és fával jöttem vissza.
További tennivalók: meg kell fontolni, hogy mi mit ér meg. Hogy amíg én napokig ásom a veteményest, majd egy napig borogatom a térdem, lehet, hogy a kistraktor ezt fél óra alatt megcsinálja. Nem bűn, ha addig az ember nem a tv előtt ül, hanem csinálja ami jobban megy neki.
Ami ennél jobb, ha az ember talált hasonszőrűeket és beindul, hogy ma hárman-négyen nálad ássuk fel, holnap őnála és így tovább. Mert így is lehet.
Továbbá, nagyon más a helyzet, ha gyerekekkel költözöl ki. És nem épp kicsikkel.
Manapság a gyermek nagy költség. És az iskolába ma már nem fizethetsz egy hízott libával. Persze, van családi pótlék, de erre nem alapoznék. Vagy kivehetjük az intézményrendszerből és magunk tanítjuk. (Amire idő és kérdés, alkalmasak vagyunk-e?)
Röviden, jók az ilyen felvetések, lehet róla beszélni, hogy tisztuljon a kép.
Legjobbakat!
Sajnos a fotó csak illusztráció, a cikkhez eredeti fotókat nem mellékelt a levélíró.
Nagyon örülök, hogy a hozzászólásokban nemcsak a kiköltöztem és minden happy típusúakat olvasok, hanem a valódi problémákról és a valljuk be sokszor csak nagy áron hozzájutott keserű tapasztalatról. Szeretem azokat a hozzászólásokat, akik úgy költöztek ki vidékre, hogy még a kertet sem művelik csak bejárnak dolgozni egy közeli városba és néha füvet vágnak a kertbe, mert ez nem a vidéki élet legalábbis nem az, amiről a cikk szól. Ők csak maximum lakóhelyet, de nem életmódot váltottak.
Nekem számos ismerősöm költözött vissza legalább egy kisvárosba, mert egyszerűen nem jött be a vidéki élet. Hiányzott talán belőlük: a józan paraszti ész, a kitartok akkor is ha..vagy rosszul választottak települést vagy egyszerűen nem volt elég tőkéjük az induláshoz. Aki ezt nem így látja az biztosan nem élt még vagy nem próbálta meg újrakezdeni vidéken.
Sok a buktató: a lakóhely megválasztása-gondolok már megye szintjén is, a munkahely hiánya, mert dolgozni kell valahol vagy jó lenne, legalább a kezdetekben, a falu -ha van-befogadókészsége, a termőföld minősége stb…
Jól írj Sol in victus, a valódi megélt problémákról, hogy az önellátás így ebben a formában egy nagy lufi, ahhoz kell egy meghatározott mennyiségű föld, ami ugye hozza magával a gépesítést is. Aki vett már egy jó minőségű fűkaszát vagy traktort ami bírja is a strapát, az tudja hogy itt most 1-2-3-4 havi átlagkeresetekről beszélünk. A tűzifa köbmétere, -ha nincs erdőd, bár azt sem lehet évente kiirtani- sem kevés. Mifelénk már régen nem lehet csak úgy gallyat szedni az erdőből, lehet fát szedni, de fizetni kell érte és mire hazahozatod, ha nincs traktorod akkor nem is éri meg, ja és ha nincs fűrészed amivel elvágod a fát vagy nem értesz hozzá megint csak értelme sincs. Egy jó fűrész sem ingyen van.
A földet meg kell művelni, vetőmagokat venni, stb..és bizony a mézet a cukor helyet is meg kell venni, vagy méhészetet alapítani és megint vissza a kezdetekhez. Ja és állatok sem ártanak, ha már vidéken élek..ehhez is kell az indulótőke és az sem árt, ha néha állatorvos is látja, annak sem fizethetek tojással vagy szép szóval. -na jó egyszer egyszer :-)-
Sok év kell ahhoz, hogy valaki megtapasztalja mihez is ért és mit tud kezdeni főleg ha kezdő a vidéki életben, látja és a saját bőrén érzi a korlátait. A vidék ahova mi kiköltöztünk csodálatos természeti környezetben van,sokszor amikor átmegyek az udvaron úgy érzem meg tudom érinteni a felhőket és olyan valószínűtlenül kék az ég, este a rengeteg csillag, ami a városban nem is látszik,a jó levegő minimum felér egy tüdőcserével -de a föld minősége,a vadak folyamatos jelenléte lekorlátozza a termelhető növények körét, az kisállattartást a faluban a megjelenő róka családok keserítik meg. Lehet védekezni vadháló, villanypásztor, persze lehet, de sokszor a vadak győznek. Viszont évek alatt kialakult, hogy a megörökölt szőlőbirtoknál jól vesszük az akadályokat, így döntöttünk eladjuk a hatalmas telket a mesebeli vidéken és folytatjuk a szőlővel 100km-el arrébb. Így is lehet. Mindenkinek sok sikert aki belevág, de jól fontolja meg hova, mennyiért és legfőképpen miért is akar kiöltözni!
én 2000m2 ások fel vetek be és művelek meg kézzel.locsolni kutbol locsolok.egy tartályba gyűjtöm az esővizet.magokat nem veszek mert mindent én teszek el a következő évre. fám van az erdőből,és minden kis gallyat megtartok tüzelni.kenyér megsül sparheltben.gyalog járok vagy loval. tej,sajt,joghurt,turo, vaj, tojás sját termelésből van.mióta kész a kerti wc mindenki szívesebben használja.más ez az élet ez igaz de ettől szép:)
Aki a tanyán nőtt fel, az simán megcsinálja, az a természetes neki, de mikor az elkényelmesedett pesti kimegy a tanyára az egész más 🙂
A kulcsot én is abban látom, hogy mik az igényeid és milyen kényelmi funkciókról tudsz lemondani egy minőségibb életért cserébe. A kényelemnek semmilyen pozitív élettani hatása nincs…sőt. Önellátónak lenni nem könnyű (közösségben könnyebb) de nem kell minden modern dologról lemondani (van amiről igen) csak törekedni kell rá, hogy amit teszel az fenntartható legyen….pl.: ha minden ember úgy csinálná akkor is!
Szuper és köszi a témafelvetést!!! Nagyon fontos és időszerű. A legtöbb hozzászolással én is egyetértek. Nekem a hátam mögött van mindez. Egy dologra hívnám még fel a figyelmet: a kivel csinálod mindezt kérdés is lényeges szerintem. Mert bármilyen romatikus is a diófa alatt szeretkezni stb., pontosan a fent említett nehezítő tényezők nagyon próbára teszik az embert és ezáltal a kapcsolatokat.
A vidék szeretete és élvezete nélkül hamar feladja az ember. Minden hozzászólónak igaza van. Minden az igényeken és az eddig megélt tapasztalatokon múlik. Én is az idén költöztem ki, elcserélve egy városi lakást erre a tanyára. Gyerek koromba sokat voltam egész szünidőket fent Salgótarján mellett. Akkor nem mindig élveztem a kapálást, gyomlálást, aratást, kukorica törést stb. Később apám is vett hobbi kertet, és kihajtott minket is termelősködni. Tehát elég sokat voltam kapcsolatba a földdel. Legalább is egy város gyerekhez képest. Mégis, mostanra valahogy megkedveltem. Persze ehhez hozzá járult az a tudat is, hogy manapság az embereket csak mérgezik a bolti kajákkal, még az éttermiekkel is. Nagyon nehezen lehet már valahol találni tiszta, természet érlelte, vegyszer mentes élelmiszert. Szóval, jött ez a lehetőség, és családomat is meggyőztem arról, hogy ha túl akarjuk élni, ide kell jönnünk. Igaz, hogy itt is permeteznek (chemtrai) a fejem fölött a rohadt zsidók és nem tudok ellene tenni semmit. De, van ellenszer. Mert ugye minden méregnek van valami ellenszere. Azt is elkészítem magamnak)). Nekem is szerencsém van az épület műszaki oldalát tekintve, mivel majd félméteresek a tégla falaink. Meg nekünk is van erdőnk, ami még biztosítja jó pár évre a tüzelőt. A föld az sajnos szinte tiszta homok. Az idén már trágyáztam a konyha kerti részt. De ilyen talajon sokkal több kel majd jövőre. Ültettem, vetettem, gyomláltam, kapáltam már az idén. A vetésből a fele sem kelt ki. Számítottam rá, így sűrűbben vetettem a magot, hogy ahol kinő, ott szétültetem őket. Jövőre vannak már elképzeléseim, mit kell másképp csinálnom. Hallottam és láttam olyan technológiát, ami 2,5 nm-es alapterületen 2-3 mázsa krumplit képes produkálni. Nincs gaz, bogarak.. Érdemes kipróbálni. Láttam olyan kísérletet is, hogy 2,5 nm-en felállítva egy komposztálóhoz hasonló szerkezetet, csövekkel átszőve, biztosítja egy 60-80 nm-es lakás fűtését. Azt is megépítem.
Azért jöttem vidékre, mert itt nyugalom van. Nem látnak bele a számba, nem figyelik a szomszédok hogy mit csinálok, zajolhatok magamnak, nem vagyok kiszolgáltatva a városi élelmiszer ellátásnak, nem kell azt sok marha adót fizetnem, nincsen bűzözés, mert ismernek a környéken, hogy kegyelmezek)) A víz nincs klórozva, semmit sem permetezek, nincsenek főnökeim, akinek a marhaságait végre kell hajtani, este olyan csend van, hogy élvezet hallgatni, kiteljesedhet a kreativitásunk, a gyerekem már nem lesz távol a természettől, lehet majd lovam is és azzal járni kelni, a falusi kaja,,, na az a csúcs.. Házi- kolbász, hurka, szalonna, tojás, gyümölcs és még sorolhatnám. Itt szívesen szóba állok mindenkivel, hát ha elleshetek egy két fogást, jó főzési receptet)) Finom pálinkákat sorra kóstolja az ember)) Este a csillagok olyan közel vannak, olyan tisztán látni őket.
Egyszóval önellátás! Nem szorulni senkire de segíteni másoknak.. Az állam ( ez a terrorista szervezet) meg bekaphatja! Nem kell tőlük semmi, de ők se kapnak tőlem.. Én nem hizlalom az árulók zsebeit. Gondolkodni kell, hogy, s mit lehet csinálni. Mik a lehetőségek. Mert mindig vannak. Ez a nép azért él már 45000 éve, mert mindig feltalálta magát. A nehézségek jobban próbára teszik elméjét, így fitten tarják őt. Nem én vagyok a rendszer ellen, ők nincsenek mellettem!
Jók a gondolataid, DE kár volt „zsidóznod”.
Hát igen igen nagyon de nagyon igen és igaz mindaz amit írtál. Feleségem összeházasodásunk után panelba szeretett volna költözni, hogy minden közel van a városközpontban. 2002-ben építkeztünk a város külterületén. Ez ugyan nem tanya, de hasonló a környezet. Most mi van? Vasvillával se tudnám visszahajtani a panelba
Kedves Magyarnő, kemény élet a puszta pusztán, de azért messze nem olyan tragikusan szigorú mint ami az írásából átsejlik.
Évente max. egyszer kell felásni a veteményest, erre az időre hívhatunk/bérelhetünk rotokapást vagy kistraktorost. Nem kell mindent megvásárolni ha ritkán kell és bérelni is lehet. Háztájihoz elegendő marhatrágyát termel az egy darab boci (ha van), a féltucat tyúk/kacsa, nem kell műtrágya. Összekevered a trágyás almukat komposzttal, aerálod egy napig pumpával és a legtökéletesebb tápot kapod a növényeknek. A vetőmag, a növényvédő-szer, a rezes-vasas sóalapú műtrágya összesen megáll tízezer forintból évente, feltéve ha magunknak termelünk és nem az egész falunak. Ha drágálljuk a kezdeti befektetést fémkerítésbe akkor betonoszlopok közé feszített műanyag kőhálóra futtassunk tüskés szedret és csak a veteményes köré tegyünk villanypásztort. A szeder megnő hamar, és áthatolhatatlan tüskés sövényt képez, azon nem jön át őzike sem.
Öntözés: „az ásott kutak vize (ha nem száradtak ki), nagyjából mindenre alkalmatlan.” Ez butaság, bocs. Eleve ott szabad csak tanyát venni ahol bőségesen van kutakkal. Van több ásott kutunk, nyilván nem fogunk városi vízzel locsolni százezrekért. Slag nem egy tragikusan drága találmány, a szivattyú/hidrofor sem. A tuják vízballonból kapják, viszi le onnan a gravitáció csövön keresztül a csöpögtetőikre. Ha kényelmesek vagyunk akkor a veteményeshez is kiépíthetünk csöves csöpögtetőrendszert, mi több, beállíthatjuk hogy adott időpontban kapcsoljon be a szivattyú és töltse tele a ballont, majd kapcsoljon ki, mert az időkapcsolót is feltalálták már. Szórót nem használunk veteményesre mert a víz nagy része elpárolog (bár kétségtelenül látványosan párásítja a galaxist addig is).
Kapálás-gyomlálás: szalmával (akár a tyúkjaink/kacsáink használt szalmájával) takart talajon sokkal kevesebbet kell gyomlálni, jól tartja a nedvességet, eteti a talajt, kapálni pedig nem kell. Szalmából pár guriga, ponyvával letakarva elfér, enni sem kér, amúgy is kell ha állatokat tartunk.
Kint a puszta közepén valóban nem butaság pár olyan reflektor beállítása ami embermagasságra aktiválódó mozgásérzékelővel van összekapcsolva, plusz értelmes befektetés lehet egy kamerarendszer is. Forróvízre napelem vagy csöves vízmelegítő javasolt, kevesebbet jár így a bojler. Fűtésnek bevált az akác és a pálinka, nem igaz hogy ezek a félméteres falú vályogházak rosszabb hőtartásúak lennének mint pl. a könnyűszerkezetes házak, amiket 30+ fokra felfűt egyetlen fatüzelésű kályha. Kétautós garázs téli melegen tartására jó a kétszázdobozos sörös-szolár, ha eléggé felmelegszik a levegő a dobozokban bekapcsol a venti és befújja a levegőt.
Kedves Balázs! Köszönjük írását, remélhetőleg segítettünk dönteni azoknak, akik éppen most költöznének vidékre. Sajnos a városból nincs tökéletes rálátásunk, mi várna ránk a hirtelen ránkszakadt szabadság örömével, a magyar ember azonban eredendően szereti a földet, természetet, növényeket, állatokat. Mindemellett nagyon találékonyak vagyunk, sőt, bajban önzetlenül összetartunk. A túlzott óvatosság ellenére jómagam is mindenkit bátorítok arra, hogy ha teheti, kerüljön minél közelebb a természethez. A vidéki élet gyönyörűséges. Üdvözlettel: főszerkesztő.
Sok a kérdőjel? Hogyan éljünk vidéken, esetleg tanyán? Tessék egy próbát tenni Erdősmeke dfalujában s mindjárt tiszább lesz a kép s egyértelműbb a jövő.
http://www.erdosmecske-vendeghay.hu
Igényes magyarországi magánbirtokra, kizárólag józan életű,őszinte gyakorlattal rendelkező fiatal (35 év alatti ) párt (fiú-lányt) keresünk bentlakással történő munkavégzésre!
Női munka: takarítás, főzés, vasalás, sajt készítés, mosogatás, vendégekkel kapcsolatos teendők
Férfi munka: állatok körüli feladatok, tehén fejés elletés, istálló munka, traktorozás,
A férfi részéről elengedhetetlenül fontos a minimum „B” kat. jogosítvány vezetési gyakorlat,jó fizikum és az állattartási gyakorlat!
Amit biztosítunk: Teljes magas szintű ellátás, bejelentett munkahely rezsimentes élet + fizetés!
Jelentkezés: Kizárólag fényképes bemutatkozással, előző munkahelyek megjelölésével!
Jó napot minden kedves /v. nem kedves/ hozzászólónak, a józanoknak, a lelkeseknek és a sületlenségeket beszélőknek egyaránt!
Én tanyán születtem és nőttem fel, úgy, hogy 6 éves koromtól vonattal bejártam az ötvenes években a város legjobb iskolájába. A szüleim anno nem tanulhattak, és minden áldozatot meghoztak azért, hogy mi, gyerekek képezhessük magunkat. Élesben ismerem tehát a tanyai életet. A villany nélküliséget, a földes szobát, a petróleumlámpa fényénél tanulást. Azt, milyen, ha a gumicsizmát városi cipőre váltjuk, és estére már jéghidegen találjuk, vagy hogy édesapám lapátolta félre az utamból a havat, hogy ki tudjak menni a vonathoz. Szüleim kívánságára mindent elkövettem, hogy kiszabaduljak a „sárból”. Többdiplomás értelmiségi lettem. És egyszer csak arra ébredtem: ha nyugdíjas leszek, össze fogok omlani a tétlenségtől. És mint a vulkán, kitört belőlem a „parasztvér”. MUSZÁJ VOLT kertet vennem, és elkezdtem az emlékeim alapján veteményezni, szőlőt művelni. Nem csak a nyugdíj elleni megelőzés vált be kiválóan, de AKKORA örömöt adott a kert, a földművelés, hogy azóta a hangsúly ezen van. Itt sem volt villany, bevezettettem, csak fabódénk volt, összkomfortos hőszigetelt faházat építtettem. Gyakorlatilag minden pénzemet ebbe öltem. Mióta nyugdíjas vagyok, a városba sem szívesen megyek be. Úgy kell kirobbantani, v. ha orvoshoz muszáj menni. Persze, tudom, ez MÁR NEM AZ A RÉGI TANYA, de a nosztalgia él. És ide hazajönni boldogság. A diófa alatt pihenni munka után v. a hintaágyon üldögélni esténként…
Teljesen igaza van annak, aki azt írta, erre születni kell, ez v. benne van vkiben, v. nincs. Vagy vállalja a fárasztó munkát, v. nem. DE: teli van a fagyasztó saját zöldségekkel, a kamra saját gyümölcsből készült dzsemekkel, befőttekkel, szörpökkel. És a régi tanyai élet már manapság sokkal könnyebb, van áram, gázfűtés, vezetékes ivóvíz, szemétszállítás, posta jár, a napilapot is kihozzák. Én nem bíztatok senkit a tanyai életre, de a városi lakásomhoz képest /erkélyünk sincs/ mennyei itt az élet! Annak, aki nem fél megfogni a kapa nyelét. És az sem baj, ha a közelben laknak: egy jó, segítőkész szomszéd valóságos kincs. A kapcsolat pedig mindenkin múlik. Ha az őslakók látják, hogy szorgalmas vagy, befogadnak. Köszönöm, hogy figyelmet szenteltek írásomnak.