Ami nincs, az nem tesz boldoggá. Ebben az értelmezésben tehát valóban nem boldogít, inkább kifejezetten idegesít.
Nem tudunk pénzt megtakarítani, költségeink pedig egyre nőnek. Korábban elért életszínvonalunkból pedig makacsul nem engedünk. Van kiút a kelepcéből?
Sokat hallunk, olvasunk energia megtakarításokról, praktikus fűtés korszerűsítésekről és még hosszan sorolhatnánk hányféle pénztárca kímélő ötletről. De vajon elgondolkodtunk azon, hogy kerültünk kilátástalannak látszó helyzetbe?
Hitel felvétele tovább rontja szerencsétlen helyzetünket
Havi reáljövedelmünk vásárlóereje az utóbbi években könyörtelenül romlott. Enni viszont kell, a gyerekek iskoláztatásán sem eshet 
csorba, egyetlen járható útnak a hitel felvétele látszik és ezzel a megoldással azonnal be is kerültünk az ördögi körbe, amelyből képtelenség kikecmeregni.
Több munka vállalása képtelenség
Ha a költségeinket nem sikerül csökkenteni, a bevételi oldalt kellene növelni. Több munkát igyekszünk vállalni és örülünk, ha egyáltalán foglalkoztat minket valaki /”minimálbérért”/. A fizikai fáradtságról, kimerülésről nem is beszélve.
Családok rokkannak bele a puszta létfenntartásba.
Már régen nem ragaszkodunk az életszínvonalunk megőrzéséhez. Kamatostól, végtelennek tűnően tömjük a 
bankok zsebét és adózunk, mert üres az államkassza is. Bennünk van a hiba? Valamit elrontottunk? Nem dolgoztunk eleget? Napról napra, hétről hétre próbáljuk átvészelni az egyre képtelenebbnek látszó életünket, keresgéljük az ügyes megoldásokat. Mára viszont ötleteink is elfogytak. Fiatalon megkeseredünk, elfelejtünk élni, a lelkünkkel és szellemünkkel foglalkozni.
Halkan, magunkban pedig sóvárgunk: mikor lesz már ennek az áldatlan állapotnak vége?
Powered by Facebook Comments
