Szolzsenyicin a következőket írta 1991-ben a demokráciáról: „De mi a demokrácia? Kedvezés a durva többségnek. A többségnek kedvezni pedig azt jelenti, hogy a középszerhez igazodunk, egy alacsonyabb szinthez, , a magasba szökő törékeny szálakat pedig levágjuk. Száz vagy ezer tökfilkó jelöli ki az utat szavazatával a világos elméknek.”
Divide et impera! Tipikus jelmondata a hatalomvágytól fűtött emberek, érdekcsoportok tevékenységének, amelynek a demokrácia szabad utat enged. Megosztani az egységes, tudatos, nemzeti érzelmet, társadalom ellen tett vétek. Mégis ez történik. Birodalmak hullottak szét, végjátékuk idején, züllött életmódjukkal maguk sem tudtak már mit kezdeni. Zűrzavar és káosz a fejekben, nincs többé egységes cél, amit követni lehetne.
Az ókori bölcsességből a XXI. század embere még mindig nem tanult. Titus Livius mondása: „A pártok közötti harc sokkal nagyobb bajt hozott és hoz is a nép számára, mint a háború, az éhínség, a dögvész, vagy bármely más istencsapás.”
A Római Birodalom bukását a megosztás, ezzel együtt pedig a saját magukba vetett hit elvesztése okozta. Kísérteties a párhuzam: a mai Európa népe is megosztott és már régen elvesztette hitét. Erős, karizmatikus uralkodó nélkül képtelenség rendet teremteni, kisöpörni a bomlasztókat jól beágyazott helyükről. Jól tudják ezt azok, akiknek éppen az a célja, hogy az összetartás darabjaira hullt töredékein felemelkedjenek. Ügyesen kihasználják, hogy nincs már erő a pozitív szinergia erejétől és hatalmától megfosztott tömegben.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
