Rossz emberi tulajdonságok és a betegségek

Kiválasztó-szervek betegségei

Máj = mohóság, fösvénység, bizalmatlanság, nyugtalanság, aggodalmaskodás, (gyanakvás), rosszhiszeműség.

Epe = közönyösség, szenvtelenség, indulatosságra való hajlam, elfojtottság, ingerlékenység

Vese = kapzsiság, irigység, ítélkezés, bosszú, hamisságra, továbbá kisebb – nagyobb mértékű alantas hajlamokra vall

Lép = könnyelműségre anyagiakban, és még inkább lelki értékekben való tékozlás, felületesség

Bél =érzékenység, érzelgősség, ingerlékenység

Bélrenyheség = makacsság, kötöttség, türelmetlenség

Vakbél = (gennyesedésnél) érzékenység, kilengésre való hajlam

Bélcsavarodás = határozott jele a nagyfokú anyagiasság. Mélypontját egy előbbi élet bűnös cselekedeteiben érte el.

Giliszta = élősdi igényekre, vágyakra, kapzsiságra, telhetetlenségre vezethető vissza.

Hájas has = önzésre, hiúságra vall.

Fertőző betegségek

A tüdő egyik fő fészke a fertőzőbetegségeknek, és mint ilyen, céltáblája a reakcióknak. Ok: lelki diszpozíció. Megbetegedése az immunrendszer működésétől függ, és a fogadókészségtől. Az érzéki énnek minden alantas megnyilvánulása a cselekedetekben, szennyes gondolatokban és érzésekben a vak akaratnak beteges elváltozására vezet.

Téves az a maradi megállapítás, hogy az ember még egy kis féregnek, egy mikroszkopikus lénynek sem adhat életet. Tudatosan nem, de törvényszerűségből az ok-okozati összefüggés láncolatán át igen.

Isten nem teremtett bacilusokat, és semmiféle szenvedést előidéző állatot vagy jelenséget az életben. Mindez a szellem felfokozott erőinek, az akarat helytelen működésének eredménye. Ez nem jelenti azt, hogy a szellem életet teremthet, de a magáéból adhat. Légzőszervi megbetegedéseknél csaknem mindenkor, a gyűlölködés és az irigység játssza a főszerepet.

Érzékszervek betegségei

Vakság: befelé fordítja a szemet, a benső világosságot szítja fel, tehát jelenti, hogy a lélek ezt ez idő szerint nélkülözi. Az a körülmény pedig, hogy a vak ember mások támogatására szorul, arra vall, hogy szeretetlen, gőgös és meg kell szereznie az alázatosságot, a hálát, rokonérzést, embertársainak megbecsülését, a bensőértékek felismerését.

Veleszületett túlzott rövidlátás : lelki oka – beleértve a fentieket is – a kötöttség, a szűk körben való körülhatároltság, és az önismeret hiánya. Itt minden esetben leszűkül a tér. A nem veleszületett rövidlátásnál, az emberek el akarnak fordulni valamitől, egy problémától és ezt az agy leképezi, és amit látni akarnak azt sem fogják látni.

Távollátás: veleszületettről beszélünk itt. Ezek az emberek legtöbbnyire fantaszták, nagyravágyók, könnyelműek, persze a kötelességteljesítés terén is.

Kancsal szem: bizonyos méretű erkölcsi megbízhatatlanságra vall, vagy legalábbis ingadozó jellemre enged következtetni.

Ízlelés – a nyelv betegsége: ínyencségre, érzéki életberendezkedésre utal. Tudjuk, hogy a nyelvünk közvetíti a gondolatainkat beszéd által, tudomásunkra adja a táplálék ízét, és az emésztés első fázisában is szerepe van. Amint megmondatott „a szív teljességéből szól a száj”. Ha az ember önző, akkor érdekeiért a nyelv hazudni fog, hamisan tanúskodni, átkozódni, káromkodni. Ha gőgös, végzetes kijelentéseket fog közvetíteni, vagy fagyosan hallgatni, amikor mások sorsa függ attól, hogy beszéljen. Ha érzéki, akkor a vágyak közvetítőjeként csábító ígéreteket, bujtogató titkokat, gyújtó frázisokat és trágárságokat fog közölni. A táplálék ízlelőjéről is azt kell tapasztalnunk, hogy részrehajló, és inkább a falánkságot szolgálja, mint a szervezet érdekét. Igen sok esetben ugyanis éppen a legszükségesebb táplálék ízlelésénél közvetíti az elégedetlen, fanyar, émelyítő, tiltakozó érzéseket, viszont a szervezet számára káros hatású táplálékot: a fűszeres ételeket, csemegéket, nyalánkságokat, szeszesitalokat mohó megelégedettséggel és a mérséklet mellőzésével továbbítja a gyomorba, és e hamis közvetítéssel bizony nem egyszer súlyos emésztési zavarokat, és az egész szervezetre kiterjedő más komplikációkat is elő szokott idézni.

Szaglás – orr : közvetítő szerepe van a test felé. Krónikus nátha, polip, vagy még komplikáltabb probléma akadályozza abban, hogy mint a test egy fontos pozícióját betöltő közege átszűrje, pormentesítse a levegőt, és közvetítse az illatot a nélküle e tekintetben disztingválni nem tudó embernek. Lélekszinten is szükségünk van egy jószimatú orra.

Fül – Hallás: hogy milyen fontos érzékszervünk, azt tudjuk. Hiszen ahhoz, hogy egymás gondolatait zavartalanul kicserélhessük, fülre van szükségünk, és ez nem lebecsülendő körülmény, tekintve, hogy mindenképpen egymásra vagyunk szorulva, és e mellett mégsem vagyunk megközelíthetőek egymás számára. A rosszfülű embernek nincs meg a lelki egyensúlya. Bármilyen pozíciót töltsön is be, bármilyen funkciót teljesítsen, bármilyen eredménnyel, az egyensúlytalan lélek mindig disszonanciát teremt az életében. Kételyekben hivatása és felfogása közötti visszásságában, önmagával, vagy az emberekkel való meghasonulásban, dinamikus indulatokban merül fel ez a disszonancia. Ez a lelki egyensúlytalanság okozhat tériszonyt, nagyfokú fejzúgást, szédülést, ami elég gyakran elő szokott fordulni, járási bizonytalanságot, amely esetenként és leginkább érelmeszesedéssel párosul. Mi más lehet az oka annak, hogy a test elveszíti az egyensúlyát, mint a lélek egyensúlytalansága, és mi lehet az oka annak, hogy a lélek elveszíti az egyensúlyát?

A meg nem értés. A füllel, illetve hallószervvel kapcsolatos betegségek lelki oka tehát: a megértés hiánya. Ami a fizikai életre nézve a mérséklet, az a lelki életre nézve a megértés. Mindegyik az adott létforma tengelyeként szerepel. Ha ez a tengely kimozdul, a lélek kibillen, félretolódik, elveszti biztonságát. Visszakaphatja egyensúlyát a lélek, hogy míg másokra rászorul, elsajátítsa a megértést. Aki nem hall, annak az élete tele van félreértésekkel, a megértésnek e negatívumával. A megértés ugyanis nem más, mint az alázat. Az alázat inkognitóban jár a földön, mert a gőg kitiltotta innen. Ezért a szívek mélyére húzódva a lelkiismereten keresztül üzenget az embernek, „sugdos”, hogy el ne árulja kilétét. Lelkiismeret színtere a SZÍV.

A hallással is hasonlóképpen vagyunk, mint a rövidlátással, azaz ember, aki a környezetében lévő valamely másik ember hangját nem akarja hallani, az előbb utóbb másét sem fogja.

Tapintás: meglepő, de fontosabb lehet, mint a látás, hisz aki nem lát, az a tapintáson keresztül mindent képes közvetíteni az agynak, és az agy azt el tudja képzelni. Sokkal nagyobb annak az embernek a büntetése, aki lát, de nincsenek kezei és minden szükségletéhez másnak a segítségét kell igénybe vennie. Borzasztó dolog valamit látni, de azt nem tudja megtapintani, mert tapintásra alkalmas szerve, végtagjai nincsenek, írja az EKSZFR.

Magyar Nő Magazin

Megosztás

Hozzászólás