Nyári napforduló
Beköszöntött a csillagászati nyár. A napforduló (latinul solstitium) kifejezés a Nap helyzetét fejezi ki a Föld egyenlítőjéhez képest.
Nyári napforduló idején a Nap a Ráktérítő fölött delel, tehát a déli órában nem látszik árnyék például az egyiptomi Asszuánban, a Zöldfoki-szigeteken vagy Kubában. A nyári napfordulókor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, és ekkor a nappal a leghosszabb, az éjszaka pedig a legrövidebb.
A napfordulók idején a Nap „irányt vált”. Az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről észak felé halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni. Nyári napfordulókor az Északi-sarkon a Nap állandó magasságon, 23 fokon kering.
A napforduló előtti és utáni hetekhez kapcsolódnak az úgynevezett „fehér éjszakák”, amikor a magasabb szélességi fokokon még éjszaka sem teljes a sötétség. Sajnovics János jezsuita szerzetes, csillagász és matematikus 1769-ben Észak-Norvégia partjainál egy ilyen alkalommal éjfélkor figyelhette meg a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt. James Cook, Ausztrália felfedezője ugyanezt a jelenséget látta Tahitin, csak ő délben.
Nyáron az elliptikus pályán keringő Föld a legtávolabb van a Naptól, míg a téli hónapokban a legközelebb, a különbség körülbelül ötmillió kilométer.
A keresztények nyári napforduló ünnepe a Szent Iván-éj, amelyhez ma sok népszokás kötődik. Az ünnep ősvallásunk hagyományaiból ered, ugyanis eredetileg a fény a teljesség ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerősödik, és közelebb kerül a Teremtőhöz.
A magyarokkal kapcsolatos tűzgyújtási szertartásokról már Ibn Ruszta arab földrajztudós is említést tesz a 903 és 913 között íródott munkájában.
Az ősi hagyomány napjaink anyagias világában újra felértékelődött. Egyre több közösség ünnepli a Szer megtartását, a tűzön járást, és virrasztással az együtt éneklést, határon innen és túl.
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments
