A tűzszerszám, amit magyar feltalálónak köszönhet a világ

Irinyi János 1817. május 18-án született Erdélyben, a Bihar megyei Albison. Kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte.
Egyik professzorának kísérlete kapcsán jött rá a zajtalan gyufa megoldásának gondolatára.
Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufára vonatkozó újítását. A gyufa fejében a foszfort nem káliumkloráttal, hanem ólomdioxiddal keverte.
Találmányát eladta egy gyufagyárosnak, a kapott összegből külföldre ment tanulmányútra. Berlinben a híres hohenheimi Mezőgazdasági Főiskola hallgatója volt. Hazatérve megalapította Pesten az első “gyújtófák gyárát”, mely a város több pontján működött. Sorra írta kémiai tárgyú cikkeit, és megjelent tankönyvének első kötete: A vegytan elemei.
Az 1848 – 49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és megbízta az állami gyárak felügyeletével.
A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték.
Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt.
A köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.