Női autóvezetők férfi szemmel

Sokszor és sokat hallom szidni a nőket, akik autóval közlekednek.

Már női mivoltuk is sok férfiben indulatokat vált ki, nem is beszélve a kisebb paraméterekkel rendelkező autók alacsonyabb teljesítményéről.

A teremtés koronái dudálnak, öklüket rázzák, olykor keresetlen szavakat üvöltenek, tisztelet a kivételnek.
Pedig veszélyes manőverekbe ők kezdenek.

A követési távolság be nem tartása is rájuk jellemző és még hosszasan sorolhatnánk a hajmeresztő mutatványokat.

Biztosak magukban, a sok lóerős járművükben és mondjuk ki, sok esetben igen vakmerőek.

De ki hallott egy hölgy vezetőt rákiabálni, dudálni, villogni, sokszor leszorítani az útról valakit?

Ha pedig egy valamely hölgy társam nagyobb kategóriájú autót vezet, akkor végképp kivívja a teremtés koronáinak haragját, otromba megjegyzésekkel alátámasztva.

Hogyan kellene viselkedni járművel a közutakon?

Leginkább az elfogadás számít, udvariassággal, előzékenységgel, mindemellett határozottsággal párosítva.

A közlekedésben legkevésbé sem gondolom, hogy a férfiak előzékenységére kell számítani, azt viszont igenis vegye mindenki tudomásul, hogy a közút mindenkié! Ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, nemre, korra való tekintet nélkül.