Két felmérés (2006, 2012) eredményei
Az ELTE Ruszisztikai Központ által megrendelt első TÁRKI Zrt. által végzett kutatás az un. OMNIBUSZ-vizsgálat keretében, 1033 fős, reprezentatív mintán készült, amely nemi, életkori, iskolai végzettségi és település-típusú metszetekben az országos arányokat követte. A megkérdezésre 2006. szeptember közepén került sor, már egy, a helyhatósági választások miatti kampányban politikailag eléggé felbolydult országban, de még éppen a Magyar Televízió ostroma előtt.
1. Első kérdésünk közvetlenül az oroszokkal kapcsolatos lakossági attitűdre kérdezett rá – más népekkel való összehasonlítás keretében. Az ötös skálán a következő sorrend alakult ki: 1. svéd (3,87), 2. német (3,40), 3. amerikai (3,18), 4. orosz (2,77), 5. román (2,37).
2. A második kérdésben azokat népeket kellett megnevezni, amelyek a legkedvezőtlenebbül hatottak a magyar történelemre. A végeredmény szimbolikusra sikeredett: a válaszok 56%-a az oroszokat említette, míg 50% a törököket. A történelmi-politikai közelség okán az oroszok lettek az első számú történelmi kártevők, mintegy a 150 éven át Magyarország jelentős részét megszállva tartó törökök helyébe lépve. A fasizmus és náci megszállás a maga 38%-os említésével így szinte relativizálódott, a Habsburg-uralom pedig kifejezetten felértékelődött a közemlékezetben (24%).
3. A következő két kérdés az orosz nyelv helyét és fontosságát kutatta a világban. Arra a kérdésre, hogy mely nyelveket érdemes megtanulni, magasan az angol vitte el a pálmát: az összes megkérdezett 80%-a első helyen jelölte. Az említések sorrendjét is figyelembe vevő un. erősorrend a következőképpen alakult: 1. angol (35%), 2. német (27%), 3. francia (13%), 4. olasz (8%), 5. spanyol (7%), 6. orosz (5%).
4. Arra a kérdésre pedig, hogy az iskolában választható nyelvként szélesebb körben is lehetne-e tanítani az oroszt, a lakosság igen megengedő volt. 46% válaszolt úgy, hogy aki akarja, az tanulhassa, 14% gondolta úgy, hogy jó lenne, ha minél többen ismernék az orosz nyelvet hazánkban.
5. Az ötödik kérdésben meg kellett nevezni három olyan orosz személyiséget, aki a legjelentősebb az egyetemes kultúra szempontjából. A megkérdezettek 42%-a egyetlen egy nevet sem tudott felidézni emlékezetében. Egyébként az un erősorrend a következő: 1. Tolsztoj (18%), 2. Puskin (12%), 3. Lenin (10%), 4. Csajkovszkij (8%), 5. (holtversenyben) Dosztojevszkij és Gorbacsov. De Putyin sincs nagyon lemaradva – ő a 8., míg Sztálin éppen csak kicsúszott a top 10-ből (11.).
6. A hatodik kérdés a magyar-orosz kapcsolatokat firtatta. A magyar lakosság 65%-a növelni szeretne a gazdasági kapcsolatokat, szemben a csökkentést kívánó 5%-kal. A kulturális-tudományos kapcsolatok esetében szinte ugyanez a helyzet (61%, illetve 2%). A politikai kapcsolatok területén már érezhetően visszafogottabbak az emberek: csak a megkérdezettek 38%-a akarja őket növelni, míg 8% kifejezetten csökkenteni szeretné.
Milyen általános következtetéseket vonhatunk hát le a fenti felmérésből? A magyar lakosságnak a közepesnél alig valamivel rosszabb a véleménye az oroszokról és 56%-a (különösen a fiatalabb, a 18-39 év közötti generáció) gondolja úgy, hogy az oroszok nagyon kedvezőtlen hatással voltak a magyar történelemre. A kultúrájukról ugyan döbbenetesen keveset tudnak, de a rossz emlékek ellenére fontosnak tartják nyelvüket és megengedők annak tanítását illetően. A magyar-orosz gazdasági, kulturális-tudományos kapcsolatok további fejlődését a döntő többség akarja, a politikai kapcsolatok jelenlegi szintjét pedig csak elenyésző kisebbségük fejlesztené vissza.
Egy hosszú távon (történelmileg) és rövid távon (politikailag) is determinált, évszázados tévhitekkel, torzításokkal, előítéletekkel terhelt, az előjeltől függetlenül mindig egyoldalú orosz-felfogás ma minden szélsőségtől mentes, nyitottságot sugalló, várakozásteljes, végső soron realista és pragmatikus képet mutat. A kapcsolatok bővítésének, így a kölcsönös érdekek mentén folytatott gazdasági-, kulturális-tudományos, de még a politikai aktivitásnak is megvan tehát a kellő társadalmi támogatottsága és legitimációja.
2012 szeptemberében az ELTE Ruszisztikai Központ megbízásából a TÁRKI megismételte a kutatást – hasonló vizsgálat keretében, hasonló mintán.
Melyek a változások? A meghatározó, hogy gyakorlatilag változatlanok az eredmények, ami az első felmérés által megállapított tendenciák viszonylag hosszú távú érvényességéről, stabilitásáról árulkodik.
A konkrét kérdések sorrendjében:
1. 1. svéd 3,57, 2. német 3,31, 3. amerikai 3,11, 4. orosz 2, 64, 5. román 2, 27
2. 1. török 51%, 2. orosz 47 %, 3. német 38 %, 4. tatár 32 %, 5. Habsburg(osztrák) 26
3. 1. angol: 34%, 2. német 26 %, 3. francia 10%, 4.-5. spanyol, orosz 6 %, 6. olasz 5 %
4. szélesebb körben is lehetne-e tanítani az oroszt: 22 %, aki akarja, az tanulhassa: 36%
5. 1. Tolsztoj 17 %, 2. Puskin 13 %, 3. Lenin 10 %, 4. Gorkij 6 %, 5. Gorbacsov 6 %.
Putyin 9., Sztálin a 10. helyen 4-4 %-kal.
6. Gazdasági kapcsolatok növelése: 68 %, csökkentése 5 %
Politikai kapcsolatok ’ 44 % ’ 10%
Kulturális-tudományos ’ 57 % ’ 5 %
Szignifikáns változás a 2. kérdés kapcsán figyelhető meg, nem kevesebb jelentőséggel, mint, hogy Oroszország megszűnt első számú történelmi közellenség lenni; a 4. kérdésnél, ahol 8 %-kal nőtt azok száma, akik minél szélesebb körben tanítanák az orosz nyelvet, valamint a 6. kérdésre adott válaszokkal a kapcsolatok támogatottságának amúgy is magas szintjét még tovább növelték a válaszadók. (A kulturális kapcsolatok esetében ugyan ellentétes a tendencia, ám az vélhetőleg a kultúra társadalmi pozíciójának általános gyengülésével hozható összefüggésbe.)
A magyar-orosz kapcsolatoknak jelenleg megvan a kétharmados támogatottsága.
oroszvilag.hu/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
