102 évvel ezelőtt született Karády Katalin
Karády Katalin, született Kanczler Katalin, (Budapest, Kőbánya, 1910. december 8. – New York, 1990. február 8.) magyar színésznő, énekesnő.
Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyerekes proletárcsaládban, rendkívüli szegénységben nőtt fel. Anyja Lőrinc Rozália, apja Kanczler Ferenc cipészmester, egy agresszív despota volt, aki szíjjal verte gyerekeit. Katalin egy, a korra jellemző akció keretében öt éven át külföldön – Svájcban, illetve Hollandiában – nevelkedett. Hazatérte után a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, a környék legszebb lányának tartották. Külföldön szerzett nyelvtudásával, visszafogott öltözködésével és tisztaságigényével kissé kilógott a külterületi tanintézet diákjai közül. 1931-ben, apja halála után, férjhez ment a nála harminc évvel idősebb Vargha Rezső adóhivatali vámtiszthez, de néhány hónapon belül – a férj javaslatára – véget vetettek a házasságnak.
Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte: Tarnay Ernőtől, majd Bárdos Artúrtól vett órákat. A fiatal szépséget Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos fedezte fel egy budai mulatóban, tőle származik a jól csengő Karády művésznév is. Ugyancsak Egyed mutatta be a rendező Csathó Kálmán feleségének, Cs. Aczél Ilonának. Az egykor ünnepelt színésznő tanodájában töltött három év alatt a színész szakma alapjain és az éneklésen túl megtanították öltözködni és viselkedni is.
Első fellépésére a harmincas évek végén, Joób Dániel színházában, Somerset Maugham Az asszony és ördög című darabjában került sor. 1939–1941 között a Pesti és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekben.
Első mozifilmje, a Halálos Tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. Egyed Zoltán lett a menedzsere, aki kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható imázsát. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni.
Karády Katalin emléktáblája egykori lakhelyén, a Nyáry Pál utca 9. szám alatt
Karády Katalin magánéletét titkok és pletykák övezték, egyesek férfifalónak, mások leszbikusnak tartották. A szóbeszédeket csak erősítette, hogy a színésznőt gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós kémfőnökéhez, Ujszászy István tábornokhoz, aki el is jegyezte, s megvásárolta neki a budai XII.kerületben, a Művész út 6. szám alatt álló villát. (Az épület a kilencvenes években Antall József, majd Horn Gyula miniszterelnök lakóhelye volt).
A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették. Dalait letiltották a Magyar Rádióból. Machita című filmjét levették a műsorról, és az elkezdett Gazdátlan asszony című, új filmjének forgatása is leállt (később helyette Simor Erzsivel forgatták le a filmet). 1944. április 18-án, a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo.[2] Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. A fogságból Ujszászy vezérőrnagy barátai szabadították ki. Lakását kifosztva találta, fizikailag és lelkileg egyaránt rendkívül megviselték ezek a hónapok; szinte csak vőlegénye viszontlátásának reménye tartotta életben.
Az énekesnő szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. A gyerekeket (köztük Gömöri Jánost) a lakására vitte, és a háború végéig gondozta őket.
1945 nyarán, egy Moszkvából visszatérő ismerőse révén jutott tudomására, hogy Ujszászyt meggyilkolták. Bár a tábornok a később nyilvánosságra került dokumentumok tanúsága alapján ekkor még életben volt, Karády halottnak hitte szerelmét, és idegösszeomlást kapott, kilenc hónapig ágyban feküdt.
Karády Katalin sírja Budapesten. Farkasréti temető: 22/1-1-8. Fekete Tamás alkotása.
Zilahy Lajossal együtt alapító tagja lett a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak. Ekkor lemezre vett több orosz témájú dalt. Ilyen volt a Katyusa, a Csendes az éj (Тёмная ночь) és a Gyévuska. A dalt egyébként Mezey Mária is elénekelte, de a hatalomnak nem tetszett a dal túlzottan vallásos vonatkozása.
A háború után fokozatosan mellőzötté vált. 1945–48 között még az Operettszínház foglalkoztatta, több operett főszerepét játszotta el: Maya (1945), Sybill (1945), Fekete liliom (1946), Vera és családja (1947), Bál a Savoyban (1948). Az újrainduló magyar filmgyártás viszont már nem számolt vele. 1947-ben szerepelt ugyan a Betlehemi királyok című rövidfilmben, majd játszott még az 1948-as Forró mezőkben, de ez már az utolsó filmje volt. A kommunizmusban nem jutott hely a Horthy-rendszer ünnepelt sztárjának. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti nagyszínházban. Karády nehezen viselte a mellőzöttséget, a vidéki kultúrházak részeg közönségét, akik kifütyülték. 1950 nyarán, Gobbi Hilda közbenjárásával még felléphetett a Fővárosi Nagycirkuszban megrendezett „Színészek a porondon” című esztrádműsorban. Valószínűleg ez volt a legutolsó budapesti fellépése. Ezután már csak vidéken léphetett fel. Utolsó magyarországi fellépése 1950 őszén volt Kecskeméten, ahol – saját nyilatkozata szerint – a közönség kifütyülte és sörösüvegeket vágtak hozzá.
1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. 1951. február 18.-án érkezett Szombathelyre és Kovács Szállóban (később nevén Savaria Nagyszállóba) egy másik személlyel szállt meg[3]. Fellépését követően Frank Irma barátnőjével és Mohácsi Ilona öltöztetőnőjével, valamint Lantos Olivérrel, a korszak híres táncdalénekesével[4] és egy nardai embercsempésszel elindult a magyar–osztrák határ felé. Dozmaton csatlakozott hozzájuk még egy nardai személy, akik segítségével Felsőcsatár és Narda között, a téglaégetőnél átlépte az államhatárt. Pihenőt az osztrák oldalon fekvő Csémnél tartottak egy befogadásukra felkészült házban. Két nap múlva február 20-án érkezett meg Grazba.[3] Itthon maradt rokonai nagyon megszenvedték ezt. Elvették házukat, kitelepítették őket, édesanyja bele is halt a megaláztatásokba.[4] Először az ausztriai Salzburgba, majd Svájcba költözött. Ott sem volt sokáig maradása, egy év leteltével Brüsszelbe ment tovább. 1953-ban Brazíliába, São Paolóba költözött, és divatáru-üzletet nyitott. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, s New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett. Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt.
Médiaszerepléseket nem vállalt. Sándor Pál filmrendezőnek azonban 1973-ban mégis sikerült vele töltenie másfél napot New Yorkban. A művésznő szégyellte korát, ezért az interjú során közeli képeket nem készíthetett róla a rendező-riporter. Karády ebben az exkluzív interjúban beszélt magyarországi megaláztatásairól („Megszűnt a sztárrendszer, Karády fölösleges volt.”), valamint magánélete egyes fejezeteit is felfedte. Többek közt beszélt arról, hogy első házasságát 17 évesen kötötte egy hivatalnokkal, ám két év múlva már el is váltak. Az exkluzív és egyben utolsó Karády-interjút 2005-ben, az RTL Klub XXI. század című műsorában vetítették le.
Neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt az óhazában. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett.
1990. február 8-án bekövetkezett halála után, 1990. február 19-én, Budapesten, a Szent István-Bazilikában ravatalozták fel, majd a Farkasréti temető 22/1-es parcellájában helyezték örök nyugalomra.
2001-ben Bacsó Péter a Hamvadó cigarettavég… című filmben emlékezett meg róla.
A Knesszet 1953-as törvénye alapján a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a vészkorszak alatt tanúsított hősies, humanitárius tetteiért 2004 decemberében posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozta Karády Katalinnak.
2011-ben Karády Katalin Múzeum nyílt Budapesten.
2012-ben a színházi világnap alkalmából bélyeget bocsátottak ki emlékére.
wikipedia/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
