Rejtélyes csúszkáló kövek

Death Valley Észak-Amerika legforróbb és legszárazabb vidéke, mely számos természeti csodát rejt, de mind közül a legrejtélyesebbek a „vitorlázó kövek”.

A völgy egyik leghíresebb látványossága a rejtélyesen mozgó kövek, melyek legnagyobb számban a Racetrack Playa (Versenypálya-síkság), egy kiszáradt tómeder területén találhatók. A terület teljesen sík és vízszintes, 4,5 km-re lévő végei között mindössze 4 cm a magasságkülönbség. Az év nagy részében száraz agyagréteggel borított síkság, ahol esőzéskor a közeli hegyoldalról leömlő víz rövid ideig sekély kis tavat alakít ki. A hegyekben a heves esőzés hatására kisebb nagyobb szikladarabok szakadnak le, melyek a síkságon rejtélyes vándorlásba kezdenek. A vándorló sziklák között akadnak 300 kg-osak, melyek 900 méteres nyomott hagynak maguk után. Tehát nem csoda, hogy mai napig rejtély övezi a Földön sehol máshol elő nem forduló jelenséget: a mozgó sziklákat. A természetes magyarázatokon túl, (pl. gravitációs anomáliák) gyakran merülnek fel természetfölötti elméletek, mint a földönkívüliek és a halottak szellemei. A jelenség legvalószínűbb magyarázata az, hogy eső után a vékony jégréteg keletkezik a talajon és az erős (100-150km/h) szél taszítja tovább a sziklákat. A kövek 2-3 évente vándorolnak és nyomuk 3-4 évig megmarad.

Az első tudományos kutatások 1968-ban kezdődtek, hogy megtudják a kövek mozgásának módját. Arra a megállapításra jutottak, hogy az erős szél és a puha, sáros talaj elegendő a kövek mozgásban tartásához, de az elinduláshoz egy nagyobb széllökés szükséges. A kísérletek során azonban repülőgépek propellerivel keltett széllökések sem tudták elmozdítani a sziklákat. Tehát megerősítést nyert, hogy önmagában csak a szél ereje nem elegendő a kövek mozgatásához, hanem a talaj állapotváltozása is kell. A hegyekben bekövetkező felhőszakadás következtében egy nyálkás anyag sodródik a völgyben az így létrejött csúszós felület elég lehet ahhoz, hogy mozgásban tartsa a köveket, de az elindulásra még ez sem ad magyarázatot.

A legelfogadottabb magyarázat szerint a fagyott talajnak szerepe lehet a jelenség létrejöttében, a kisebb súrlódás már lehetővé tenné a kövek megindulását. A hegyekből érkező víz a hideg éjszakák során megfagy, vékony jégréteg képződik és amennyiben az erős szelek bizonyos szögben érik a jégtakarót, a jég a beágyazódott kövekkel együtt elmozdulhat az alatta lévő nagyon vékony vízrétegen. Mérések szerint a jégréteg nélkül olyan erős szelekre lenne szükség (20kg kőhöz 280km/h, 300kg kőhöz 450km/h), amit soha nem mértek ezen a területen.

A geológusok negyvenévnyi vita után sem tudnak egységes magyarázattal szolgálni, hiszen eddig még senki sem látta a sziklatömböket mozgás közben. Talán az a legjobb, ha soha nem sikerül teljesen megfejteni a vándorló kövek rejtélyét, hiszen ez minden valószínűség szerint megszüntetné a terület titokzatosságát.