Nem jöttünk sehonnan, a magyarok őshazája a Kárpát-medence

A címet olvasva többen felkapják a fejüket: mi ez? Ezt az iskolai tanulmányokban nem így hallottuk, nem ezt tanultuk, micsoda tudománytalan felfogás lehet ez? Pedig nem az. A gondolat nem új. Magyar Adorján néprajzos már a XX. század elején felvetette a gondolatot, és hatalmas munkájában, az ősműveltségben többször is kifejtette, körülírta, cáfolva az akkor is ‘divatos’, hivatalos álláspontot.

Magyar Adorjan — Magyar Adorján (1887-1978)

Magyar Adorján szerint, mi magyarok „nem jöttünk sehonnan, a magyarok őshazája a Kárpát-medence”… Gondolatainak alapját a nyelv,főként a szavak elemzése képezte, mely szerint – az MTA elméletével ellentétben! – sorra mutatta ki a magyar szavak ősiségét és vele párhuzamosan, hogy az a nyelv, amit ma magyarnak tekintünk, nem származhatott a sztyeppén kóborló nomád (lovas nagy-állattenyésztő)műveltségektől. A nyelv kifejezőkészsége, szókészlete letelepedett embereké, akiket Magyar elsősorban az évmilliókkal a jelen előtt, még a Pannon-tenger hullámainak szigetéről, a mai Csallóközből eredeztetett.
Magyar Adorján elképzelése a ‘hogyan’ miatt válthatott ki a modern tudományok művelőitől lekezelő kritikát. Ugyanis nincs tisztában a föld geológiai koraival, sem az emberi fejlődés különböző állomásaival, ami bizonyos mértékben megbocsátható, hiszen ezek zöme a XX. század tudományának a terméke. Érvei azonban zömmel nem a hipotetikus halemberekre épülnek, hanem számos olyan ellentmondásra, amelyek a többszöri bevándorlást, a Kárpát-medence ‘meghódítását’ és hasonló – történelmileg részben igazolható, de nem feltétlenül helyesen értelmezett – eseményeit alátámasztanák. Felfogása szerint éppen hogy a Kárpát-medence ősemberének különböző törzsei szóródtak szét a nagyvilágban – mindegyik törzs határozott műveltségi jegyeket és szókészletet víve magával.
Ezt az elképzelést a modern tudomány már nem támogatja, jóllehet, az emberiség egy tőről való szétáramlása, az ősnép felfogása, az ősnyelvvel egyetemben ma is számos írásban, munkában felmerül, onnan visszaköszön.
Mégis, Magyar Adorján gondolata nem söpörhető le az asztalról, mert a XX. század végének régészeti összefoglaló munkái, a XX. század második felében kialakult abszolút régészeti kormeghatározási módszerek és nem utolsó sorban az utolsó két évtizedben lehetővé vált genetikai tanulmányok összegzése Magyar Adorján alapgondolatát egyre fontosabbá tették és a magyarokra vonatkozó alap-megállapítását valójában igazolták. Nem az általa elképzelt módokat, hanem magát az alapgondolatot: „…tudom, hogy fajunk őshazája nem a Turáni Fennsík volt, hanem Közép-Európa Kárpát-medencéje, azaz tehát Magyarország területe”. „A magyarság ‘ázsiai’ eredetéről szóló tan nem egyéb, mint részben tévedés, másrészt szándékos rosszindulatú történelemhamisítás…”