Wass Albert: Nyári éj

Leszállt az éj a rengeteg fölé,

lombok között a fényes hold szitál,

tündéri tónak csöndes tükörén

az égi bársony csillagképe áll.

–

Zöld tisztáson álldogál az őz,

mellette szép gidája lépeget,

kedélyes vándorunk: a hold

gyönyörűségesen nevet.

–

Zabvetésben meglapul a nyúl,

felette szál egy felriadt madár,

bokrok között rikoltoz egy kuvik.

Ki tudja, tán a kapzsi róka jár!…

–

A hegytetőn egy fáradt nyáj pihen,

még egyet-egyet kondul a kolomp,

aztán elhallgat csendes némasággal,

felette szürke némaság borong.

–

A tücskök búsan hangversenyre kelnek,

lombok között lágy szellő susog,

tündéri tükör égi bársonyán

szent békességnek csillaga ragyog.

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments