A karácsonyi időszak végleg lezárult, megkezdődött a mulatozás időszaka. Farsang idején díszes maskarába öltözünk, éppen úgy, ahogy azt őseink tették.
Ősi hitünk szerint az anyaföld tisztelete, annak gyümölcsei, vagyis a megújulás, az élet a Teremtő ajándéka. Elődeink tánccal, szertartásokkal ünnepelték azt az időszakot, amikor a tél a tavasszal összeér.
A XV. századtól jelmezben, álarcban vígadunk. Valamikor, idegen szokások szerint, a felismerhetetlen külső feltehetően romlott belsőt takart, testi vágyak rejtőztek a maszkok mögött, így az istenek nem ismerték fel a bűnöst. A rómaiaknál például az öröm minden szempontból megengedett volt, beleértve a falánkságot, részegséget, paráznaságot. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.
A keresztény hitvilággal abszolút ellentétben álló farsangi mulatságot nem volt könnyű összeegyeztetni. Az ősi vallás főbb elemeit nem lehetett az emberek emlékezetéből végleg kitörölni, ezért a keresztény hívek vízkereszttől hamvazó szerdáig kaptak egy olyan időszakot, amikor kitombolhatják magukat. A mulatság idejét azonban húsvétig, 40 napig tartó böjt követi.
A farsangi mulatságok ősi jelentése ma már feledésbe merült, a tivornyázó, jelmezes, vagy jelmez nélküli szokás azonban ma is nagyon népszerű.
Powered by Facebook Comments
