Húsvét előtt vasárnap virágvasárnap. Megünneplése az egyház liturgiájából ered. Jézus a kereszthalála előtti vasárnapon vonult be Jeruzsálembe és az ókori szokásoknak megfelelően, az arra méltó személyek útját befedték. Az emberek megadták Jézusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról.
A 7. századtól, ezen a napon pálmát szentelnek, itthon a pálmát barka helyettesíti. A barkát a pap a nagymise előtt megszenteli, majd kiosztja a híveknek.

Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás, míg nyugati szomszédaink más vasárnapokon, böjtidőben, leginkább feketevasárnap gyakorolták a szokást. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. A kiszehajtás lényege, hogy egy női ruhába öltöztetett szalmabábút körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették.* Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének. Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fűződő ének azonban inkább tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát:
Haj, ki kisze, haj!
Jöjj be, sódar, jöjj!
Kodály Zoltán és Manga János egy sor szép rítuséneket jegyzett fel a szokással kapcsolatban. A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villőzés. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, tavasz behozatalára is utalt.
Forrás: MEK
magyarno.com
Powered by Facebook Comments