Gondolom Magácska sem szeret langyos pocsolyában lubickolni. Márpedig egy kapcsolat, ahol nincsenek viták, nézeteltérések, konfliktusok, az abszolút nem nevezhető izgalmasnak.
Sőt, éppen ellenkezőleg!
Unalmas!
Ha két ember együtt él, akkor szinte elkerülhetetlenek a konfliktus helyzetek. De miért is akarnánk konfliktus nélkül élni?
Hiszen egy-egy vita, nézeteltérés kifejezetten pozitív hatással tud lenni a párkapcsolatokra.
Itt természetesen nem azokra az életveszélyes pillanatokra gondolok.
Nem!
Eddig nem szabadna, hogy elfajuljon a dolog!
Ugyanis minden komolyabb párkapcsolati háború valami apróságból fogan meg.
Egy rossz nézés, egy oda nem illő szó, egy félreértett mozdulat.
Meg kell tanulni helyesen kezelni a problémákat!
Langyos állóvíz helyett, forró gejzír
A jó konfliktuskezelés viszi előre a kapcsolatot, és mozdítja ki egy esetleges állóvízből, amibe az érzelmi nihil miatt került. Amennyiben nincsenek vitáik, az azt jelenti, hogy az egyik fél teljesen a másik alá rendeli magát, és elfogadja annak minden tettét, nézetét, viselkedését. Egy ilyen helyzetben egyértelműen felborult a harmónia a kapcsolatban, hiszen a két emberből az egyik nem fejezi ki önmagát, nem viselkedik teljes emberként.
Tehát, ha teheti, ne kerülje el szerelmével való vitákat, hiszen úgy csak besepri a problémát a szőnyeg alá! Ha ütközteti meglátásait, véleményét vele, akkor fel tudja oldani az esetleges rejtett, lappangó feszültségeket kettőjük között, és ki tudnak alakítani egy szeretetteljes, harmonikus kapcsolatot.
Természetesen a veszekedésnek is, mint minden másnak, megvannak a maga aranyszabályai, amiket érdemes betartani. Ezeknek éppen az a lényege, hogy egy vita ne haraggal, és sértődéssel végződjön, hanem épp ellenkezőleg, közös megegyezésre jutva tudják egy magasabb szintre lépni, átívelve ezzel a kapcsolat nehezebb időszakait.
Valaki keresi, valaki kerüli
Attól olyan szép és színes ez a világ, hogy mindannyian másmilyenek vagyunk. Valakinek nem jelent problémát nyíltan felvállalni álláspontját, nézeteit, van viszont olyan ember is, aki úgy érzi, képtelen kifejezni azt, amit szeretne, ugyanis fél a következményektől, vagy esetleg attól, hogy a másikat megbántja. Inkább hallgat, tűr és nem árulja el, hogy mi nyomja a lelkét, pedig nem is sejti, hogy mennyi problémától szabadítaná meg magát és társát, ha nyíltan kimondaná azt, ami a lelkét nyomja. A családi béke érdekében hallgatni a legnagyobb butaság, amit ember a párkapcsolatban elkövethet, hiszen éppen ezzel ássa alá magát a kapcsolatot, és veszíti el a másik ember bizalmát. No meg a saját nyugalmát.
Őszinteség és tisztelet
Egy vitatkozás (és itt nem a késdobálós jelenetre gondolok) csillapítja a kedélyeket, és lehetőséget ad arra, hogy a két ember őszintén álljon egymással szemben tisztelve a másikat annak véleményével együtt.
Tisztelet és őszinteség nélkül nem beszélhetünk harmonikus és szeretetteljes kapcsolatról. A tartós kapcsolat titka nem az, hogy a két ember szilárdan és hajlíthatatlanul képviseli saját álláspontját, hanem az, hogy egy esetleges vita során is tiszteletben tartja a másik nézeteit, és törekszik a megegyezésre, arra, ami mindkét félnek jó.
Keresse az okokat!
A vitatkozás az esetek legnagyobb részében valami semmiségből pattan ki. Ez a semmiség az utolsó csepp a pohárban. Innen már nincs visszaút, ami egyszer kifolyt, az már kinn van. Visszavarázsolni nem lehet. De miért is kéne?
Alapvetően miért kell megvárni az utolsó cseppet? Miért kellenek indulatok, hogy ki tudj mondani valami olyat, ami a szívedet nyomja? Ne az alibi semmiségére hivatkozz! Keresse meg az eredendő okot, mely a feszültséget generálja egymás között. Mindkettőjüknek segít azzal, ha mélyre ás és nem csak a felszínt kapargatja!
Ne bántsa!
Sértegetés és megbántás helyett próbáljon higgadtan kommunikálni! Üvöltözve nem lehet megoldáshoz jutni. Az indulatok mindig elhomályosítják az igazi okokat és érzelmeket! Ha úgy érzi, csak kiabálva tudja közölni szerelmével azt, amit mond, akkor inkább napolja el! Aludjon rá egyet! Másnap, higgadt fejjel már sok mindent másképp fog látni.
A harag rossz tanácsadó! Mikor a dühtől már nem lát, képtelen reálisan gondolkodni.
Lehet, hogy a harag pár pillanat múlva elszáll, de a kimondott szavak, melyeket szerelme fejéhez vágott, meglehet, hogy egy életre bevésődnek lelkébe. Ezt szeretné?
Ugye nem!
Ne tegyen olyat, amit higgadtan nem tenne!
Ezt aztán végképp nem szabad!
Ne kezdje el az indulat hevében párja családját szidalmazni! Ez rendszeres és nagyon nagy hiba szokott lenni a veszekedéseknél. Ilyenkor ugyanis kibújik a szög a zsákból, és olyat mondhat, amit már soha nem fog tudni lemosni magáról.
Lehetőleg párja szexuális képességeit se kezdje el firtatni, hiszen csak még jobban aláássa a kapcsolatot, sőt, még gátlásokat, frusztrációkat is ébresztesz a másikban.
A másik testi hibáját, gyengeségét, fóbiáját sem helyes firtatni! Senki sem örülne neki, ha a fejéhez vágnák mindazt a problémacsomagot, amivel évek óta küzd!
A vita kétszemélyes, nem kell sem döntőbíró, sem közönség!
Ha az a cél, hogy egymásnak ugrasszon mindenkit, akkor nem kell mást tenni, mint a vitát nyílt plénum elé terjesztve, önmaga mellé állítson még néhány embert.
De ne feledje! Ezzel a tetteddel nemhogy a saját problémájukat sem oldják meg, de még mások életébe is konfliktust visznek. Nyílt háborút szítani a családban, és az egyetértés helyett megosztani a közösséget.
Lehetőleg ne csináljon látványhisztit a veszekedésből! Itt az utcai jelenetekre gondolok. Bár ha az ember elég magamutogató, akkor nyilván élvezni fogja, hogy mindenki megbámulja magukat, esetleg köréjük gyűlnek. De vajon párja ehhez mit szól? Mit okoz neki ezzel?
Még egy nagyon fontos dolog! Sose a gyerek előtt! Ez egy olyan aranyszabály, melyet óriási felelőtlenség nem betartani. Figyelmen kívül hagyása súlyos következményeket vonhat maga után a gyermek lelki világában.
Megoldás?
Az idő sok mindent megold. A konfliktusok valahogy rendeződnek.
Ha a felek igazán szeretik egymást, és ragaszkodnak egymáshoz, és a vitákban megtalálják a közös megoldást, akkor szerencséjük van.
De ehhez mindenképpen kompromisszumra van szükség.
Mindkét fél részéről!
A szerelmet nem győzheti le a háború és háborúban nem élhetünk!
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
Nem volt konnyu az amugy epito jellegu tartalomra koncentralni ilyen slendrihanul megirt cikkben. Meg ha ossze is van ollozva a szoveg, azert nagyon kinos egy bekezdesen belul tegezni majd magazni az olvasot…. Meg aztan ez a mondat se kerul be a magyar irodalom legidezettebbjei koze: „Ha az a cél, hogy egymásnak ugrasszon mindenkit, akkor nem kell mást tenni, mint a vitát nyílt plénum elé terjesztve, önmaga mellé állítson még néhány embert.”
Köszönjük észrevételét. A „slendrihan” szó helyesen slendrián.
Nagyon jó és hasznos írás. A baj az, hogy egyre több emberből hiányzik a másik iránti tisztelet és főleg az őszinteség. Az „éjjel-nappal hazudtunk” szelleme sajnos nagyon beépült az emberek tudatába. A fiatalok ezt veszik át, mert manapság ez a trendi. Hogy ne a gyerek előtt. Igaz, de a gyerek lelkivilága még oly fogékony, hogy hiába nem veszekednek előtte a szülők, kiérzi a kettőjük közötti feszültséget, de nem érti, ám nyomsztóan hat rá, ami kihat kis élete minden területére. Szívesen olvasnék erről a témáról is sorozatot. Köszönettel.