Vendek földje, szalamandrák, sejtelmes köd a Rábán – Barangolások a legnyugatibb szegletben

                                                                                                                                                                                                                                                                                     Ahogy a vidám őszi napsütésben megérkezünk az ország nyugati részébe, rögtön kiderül, hogy errefelé büszkék a tökfejű férfiakra és asszonyokra. Olyannyira, hogy ki is ültetik őket a házak elé, hadd köszöntsék a vendégeket. Egyik hetykén, másik lustán elnyújtózva, harmadik kíváncsian előrehajolva néz felénk, ám mindegyik orcáján mosoly ragyog.

Nem mások ők, mint a vidék híres termékeiből készített tökbábuk, amelyek hirdetik, hogy elérkezett a tökszüret ideje, lehet tökfigurákat és – a manapság sokkal jobban ismert – halloween töklámpásokat készíteni. Persze, aki az angolszász országokban honos boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepének hagyományát keresi, csalódni fog. Ám aki hasát szeretné kényeztetni, bőven talál ínyencfalatokat e vidéken.

Október, november az olajütés időszaka. Az érett sütőtök magja igazi kincset rejt, de nem adja könnyen magát, ki kell préselni belőle. Hajdan hatalmas faszerkezetek szolgáltak erre a műveletre, napjainkban már csak néhány portán láthatjuk ezeket. Nemrég még a felsőszölnöki régi malomban is állt egy szép fasajtoló. Ezt azonban már hiába keressük. Az épületet privatizálták, jövőbeli sorsáról keveset tudunk. De több portán vásárolhatunk tökmagolajat, amely ugyan sütésre, főzésre nem alkalmas, viszont egyedi zamatot ad a salátáknak.A vidék másik nagyhírű étele a dödölle. Nem más ez, mint főtt krumpli, melyet liszttel kevernek össze, és hagymás olajon aranysárgára sütnek. Dödöllével körített remek ételeket kóstolhatunk a vidék számos éttermében, például vaddisznópörköltet és vasi pecsenyét (tejbe áztatott és kirántott sertésszelet).

Teli hassal ugyan a legcsábítóbb az alvás lenne, érdemes inkább felkerekedni, és bejárni a vidék természeti csodáit. Látványosak az apró tőzegmohalápok, melyek a jégkorszak emlékét őrzik. Csaknem negyven ilyet találhatunk a Vend-vidéken és az Őrségben. S hogy mitől maradhattak meg ezek a cseppnyi csodák? Ha kezünkbe vesszük a térképet, rögtön szembeötlik a vidék sajátos domborzata, amely erőteljesen befolyásolja klímáját is: az Alpok közelsége hűti és nedvességet ad, így az apró, lefolyástalan, zárt völgyekben vizenyős területek alakultak ki.Itt jöttek létre mintegy tízezer évvel ezelőtt a lápok, köztük a Farkasfa melletti Fekete-tó, ahová csak az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának engedélyével léphetünk. Ám van egy másik láp is, igaz, az már az Őrségben, Szőce mellett, ahol viszont szabadon sétálhatunk. Még pallósort is építettek a láp fölé, ahol ilyenkor ősszel a zergeboglár másodvirágzásában gyönyörködhet az utazó.

Érdemes kiadós sétát tenni az erdőkben is: számos útvonal csábít, ezeket ráadásul kerékpárral és gyalogosan is bejárhatjuk. Az egyik legérdekesebb sétaút Felsőszölnökről indul, a Hampó-völgyben, a Hármashatár-hegyhez vezet. Tetején találkozik a magyar, a szlovén és az osztrák határ, ezt emlékmű is jelzi. Találunk itt tűzrakó helyet és esős időben védelmet nyújtó faházikót is. Így, a hosszú téli időszak előtt még egyszer rácsodálkozhatunk arra, ahogy ezernyi színben pompázik a hamarosan ködbe vesző, didergető természet.

De addig még nagyot sétálhatunk a hatalmas tölgyek, erdei- és lucfenyők tövében, a gyertyánosok és bükkösök között. Napjainkban ezek már zömében telepített, elegyes erdők, ám fáik őshonosak a dimbes-dombos tájon. Ha figyelmesen járjuk az erdőt, sárga foltokkal díszített szalamandrákat is láthatunk, amint lassan vánszorognak téli pihenőhelyeikre. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a nagyobb tócsákban sárga hasú unkák és apró gőték tanyáznak.

Hódok és vidrák

Bár a Vend-vidéken nincsenek igazi hegyek, mégis rengeteg forrás fakad a dombok között, a völgylábaknál. Az egyik legszebb forrásra Szakony falu mellett, az erdészháznál és a vadászháznál bukkanhatunk. A leghangulatosabb túraútvonalak pedig a Kétvölgyben haladnak, ahol hatalmas láprétek törik meg az erdős részeket, tavasszal és nyáron virágpompába öltözve.

A Vend-vidék egyetlen tóval büszkélkedhet, az is inkább a határán van, mint belsejében: a Hársas-tó. Lehet itt horgászni, vagy csak sétálni szépen rendben tartott partján. De a Rába és holtágai is gyönyörködtetik a szemet. Különösen érdemes őszi alkonyatkor sétálni a vízpartokon, amikor sejtelmes köd ereszkedik felszínükre, miközben alig egy méterrel a víztükör felett még játszadoznak az utolsó napsugarak.

Ha figyelmesen nézzük a Rába menti erdősávok alját, akkor jellegzetes, hód rágta fatörzseket láthatunk. Magyarországon ugyan a XIX. század derekán kipusztultak ezek a vízi rágcsálók, ám néhány éve ismét megjelentek, méghozzá Ausztriából költöztek ide. A Rábát a vidrák is kedvelik, de velük csak ritkán találkozhatunk: ha befagynak a kisebb holtágak, megleshetjük őket, amint iparkodnak a jégen.

Haranglábak és boronafalú házak

Miközben gyönyörködünk a természet szépségében, észrevehetjük azt is, milyen különleges fatornácos és előtornácos házak maradtak fenn a régi időkből. Ez utóbbiak a „kódisállásos” porták, melyekről a hagyomány úgy tartja, hogy egykor a zord téli időben oltalmat adtak egy-egy erre vetődő nincstelennek. Szintén évszázadokkal ezelőtti kort idéző, sajátos építészeti értékei a vidéknek a zsindelyes vagy zsúpszoknyás fa haranglábak, ilyeneket Orfaluban és Kétvölgyben láthatunk. Néhány helyen még állnak az ódon boronafalú házak, sőt, napjainkban ismét divattá vált ez a fajta építkezés, ám vakolat nélküli formában. Így túránk során egyre több erdővel körülvett, hangulatos gerendaházat láthatunk.

Búcsúzva a Vend-vidéktől látogassunk el Szentgotthárdra! Itt láthatjuk az 1877-ig működő ciszterci apátságnak otthont adó épületeket. A templom ma a város plébániatemploma, míg a barokk kolostorépületben a polgármesteri hivatal található. A templom egyik érdekessége az a nagyméretű mennyezeti freskó, melyen a szentgotthárdi csata jelenete látható, amikor 1664-ben a Raimondo Montecuccoli vezette keresztény hadak elsöprő győzelmet arattak az Oszmán Birodalom serege felett.Ennyi gyaloglás után nagy élmény megmártózni a város exkluzív kialakítású, egész évben működő wellness- és élményfürdőjében, ahol kényeztető szolgáltatások sora, mediterrán hangulat, hatalmas üvegkupola alatt pompázó pálmafák, élménymedencék és sok-sok csúszda vár minket.

Miért Vend-vidék?

A XII. században III. Béla király francia szerzeteseket hívott Szentgotthárdra, és ciszterci apátságot alapított. A szerzetesek a gyepű védelmére szlovén lakosságot telepítettek be, az ő leszármazottaik a mai „vendek”. Hivatalosan szlovének, de „vendül” beszélnek (a délszláv nyelvek csoportjába tartozik, ám pontos eredetét máig vitatják). Eredetileg szórványtelepüléseken éltek: egy dombtetőt egy család foglalt el, ide emelték a házat és a hozzá tartozó gazdasági épületeket. Napjainkban mindössze 7 vend település bújik meg az Őrség északi szomszédságában húzódó erdős lankák között.

vjm/magyarno.com