Híres őseink cselekedeteit a mai korban szinte csak legendák és mondák említik, melyek eredetét már talán nem is országunkhoz tartozó területeken őrzik. Egy olyan pogánynak nevezett népről beszélünk, akiknek múltjában szakrális tárgyak, személyek irányítják elveiket, eszméjüket, mágusok és táltosok segítségével élik életüket mindaddig, amíg a kereszténység mint vallás felvétele, alapjaiban átrendezte e nép társadalmát, gondolkodását. Ha ezen személyek cselekedetei csak a legendák mondaköréhez tartoznának, főként mesék szereplői lehetnének, de ezzel ellentétben, dokumentált történelmünk olyan alakjainak nevét is feljegyezték, akik hírét az egész akkori világ ismerte. Ennyire jók lennének a meséink, hogy valóság alapjuk nélkül fent maradtak volna?
A történelmet a győztesek írják, elferdítve a valóságot, a hatalmon lévő elit saját eszméit próbálja érvényesíteni. Ha a mondákban történt eseményeket nem meseként tárnák elénk, szereplőit nem negatív személyként tüntetnék fel történelmünk átírására lenne szükség, és megfosztaná minden javától a jelen uralkodó hatalmat, de vezetőinknek nem ez a céljuk. Attila nevétől az egész római birodalom megremegett, Árpád házi királyaink korában az országot és népét a Szent Korona védte, vallási nézeteink a természetből fakadtak, isteni erőit abból származtatták, hosszú időkön keresztül vándorló népként, minden szükségletünket a természet biztosította. Azt kívántuk ellenségeinknek, amit ők kívántak nekünk. Ezzel az egyensúlyt fent tartva, nemzetünk fejlődhetett, virágozhatott. Nem tudom elhinni, hogy Attila és serege a kereszténységtől való félelme miatt állt meg Róma kapuinál. Inkább az előbb említett irányelv vezérelte döntésekor, és mivel a pápa kérte a hunok vezérét, hogy hagyja Rómát békességben és feltételeivel egyensúlyt teremtett a két nemzet között, Attila így is tett.
nép akaratával ne egyezzen. Királyaink cselekedetei nem saját érdeki alapon születtek, hanem a nép érdekeit szolgálták. Minél régebbre tekintünk vissza, szellemi fejlődésünk annál előbbre való volt a technikai fejlődésnek, mert lássuk be, manapság csupa olyan dologgal vesszük körbe magunkat, ami nem szellemi életünk fejlődését segítik, inkább elterelik arról a figyelmet. A jelen hatalmon lévő irányító szervek akkor még hisznek a mesékben, és ezért próbálják a múlt homályába burkolni őseink létezését és cselekedetét? Mi pedig őket szolgáljuk!? Pedig akár hősként is fent maradhatnának emlékezetünkben, ha elénk tárnák az igazságot, de abból a jelenben nem profitálhatnának, és ez elképzelhetetlen számukra. Az idő teltével egyre több régészeti lelet bukkan fel, legendák kerülnek napvilágra, amelyek bekerülve a köztudatba, az embereket ébredésre késztetik. Egyre nehezebb minden szálat elsimítani, egyre több titokra derül fény, melyek előbb vagy utóbb felkeltik a többség figyelmét és ha a magyarázat logikusnak és hitelesnek bizonyul, a jelenlegi állapot fenntarthatatlanná válik. Sajnálatos tény, hogy korszakunk vezetőinek nem a tudás átadása, hanem annak elhallgatása lett elsődleges feladatuk.Powered by Facebook Comments
