Az ország határától pár kilométerre található Szabadka, a vajdasági magyarság egyik legfontosabb központja. A délszláv háború óta sajnos Újvidék szerepe a magyarság számára az erős betelepítések miatt óhatatlanul csökken. Kirándulásunk során érdemes a szabadkai Könyvtárban megtekinthetünk ősnyomtatványokat, a velencei 1480-as kiadású Velencei Bibliát, az 1493-as Világkrónikát, és belelapoztunk Csáth Géza Naplójába, amelynek érdekes bejegyzései mellett a kifestett rajzai adják különlegességét.
Csáth és Kosztolányi „Szabadka büszkeségei”. Kosztolányi művei is nagy becsben vannak itt, a Heidelbergben 1913-ban németül kiadott Die Magische Laterne című novelláskötetére Thomas Mann küldött gratulációt, amelyet a ritkaságokat bemutató vezetőnő maga olvasott fel.
Szabadka híres látványossága az 1912-ben felavatott Városháza gazdagon díszített impozáns épülete. Aki látta a marosvásárhelyi Kultúra Palotáját, annak ismerősnek tetszik a népi motívumokkal díszített előcsarnok és a faragásokban, fali díszítésekben magyar szimbólumokat tartalmazó díszterem A magyar címerek mellett a gyönyörű üvegablakok a magyar királyokkal – és persze Mária Teréziával, akitől a város sokat kapott. A bemutató alkalmat adott széleskörű történelmi áttekintésre is.
A szabadkai Képtár is megérdemli a figyelmet. A város a festészet számára is adott jeles művészeket. Húsvét Lajos a falusi élet képei mellett városképeivel, köztük budai látképével is szerepel, Oláh Sándor a város szülöttéről, Csáthról és Kosztolányiról készített portrékat. Milos Babic a városnak ajándékozott festményeinek külön terme van. 482 alkotása nagy része az aktivizmus szellemét sugározza. Modern festményeit 1934-es Tudományos Világkiállításra készítette(részlet Tolnai György Vajdaságban jártunk címmel megjelent beszámolójából.)
noknek.magyartudat.com
Powered by Facebook Comments
