„Nézd, milyen tiszta a lakás,” fogadott egyik nap a férjem, amikor holtfáradtan tértem haza munkahelyemről. „Utoljára akkor csillogott így, amikor Pannival gyes-en voltál itthon” – tette hozzá.
Valami nincs itt rendjén, villant át hirtelen az agyamon. Gábor már jó ideje itthon van, munkanélküli. Kezdetben azt gondoltam, semmi baj, elvégre a gyerekek még kicsik, legalább lesz ideje óvodába, iskolába hordani őket, elintézni a bevásárlást, rendben tartani a háztartást. Aztán teltek, múltak a napok, hetek, hónapok…
A jelenlegi állapot ma már nem is kicsit bosszant. Valahogy igazságtalannak érzem, hogy a családfő gondozza a gyerekeket, látja őket felnőni, rendezgeti, szépítgeti a lakás minden apró zugát, még a vacsorának valón sem nekem kell töprengeni. Puccos képek a falon, sehol egy porszem a pocokon, Panni kitűnő tanuló az iskolában és Petivel sincs semmi gond az óvodában. Tulajdonképpen elégedettnek kellene lennem, hiszen a munkahelyem is teljesen rendben van. Jó a csapat, és a fizetésem miatt sem panaszkodhatok.
„Mit csináltál ma?” – bukott ki a kérdés belőlem, meglehetősen passzív, sőt, kissé agresszív hangon.
„Reggel elvittem a gyerekeket, hazafelé bevásároltam, elmentem futni. Aztán elmosogattam a reggeli edényeket, letöröltem a port, porszívóztam, felmostam és elkészítettem a vacsorát, hazahoztam a gyerekeket. Sajáttal töltött csirkemell, a kedvenced a mai menü.” – válaszolt mosolyogva Gábor.
Ahelyett, hogy örültem volna, most már igazán dühös lettem. Csak most vettem észre, Gábor milyen fitt és vidám. Testalkata is megváltozott, lementek a felesleges kilók. És mi az, hogy még a vacsorát is a férjem készíti?! Igaz, egy csepp erőm nem lenne a tűzhely mellé állni, így nyeltem egy nagyot, és inkább nem válaszoltam.
Aztán nagy nehezen valami olyasmit dünnyögtem, hogy „az jó”. Az asztalnál pedig már csak a gyerekek napi élménybeszámolójára figyeltem. Szinte ittam minden szavukat.
Mint minden nap, ma is holtfáradtan zuhantam az ágyba. Gábortól csak annyit kérdeztem, „ugye nem lesz ez mindig így?” A választ már nem hallottam.
magyarno.co
Powered by Facebook Comments
Megfordult a világ. Ám az ilyen férfiakat meg kell becsülni. Joguk van nekik is látni a gyerekek fejlődését és oly területen mozogni, ami évszázadokig tiltva volt, a nőknek viszont mindig menekülédsi útvonalat adott. Ha nem is ilyen formában, de a nők harcolták ki ezt a felemás helyzetet….