A szalonnához, kenyérhez nem lehetett ám tisztelet nélkül hozzányúlni.

Kezdjük a legfontosabbal: a bicskával.

A bicska egy univerzális szerszám, aminek egy parasztember zsebében kötelező helye van.

A bugylibicska egy általánosan használt összecsukható késféle volt, ez a régi időben minden férfiember zsebében ott lapult.

Állattartó ember nem létezhetett nélküle, bármelyik pillanatban szükség lehetett rá.

De jó volt a bicska a szalonnaevéskor is.

És nem volt ám mindegy, hogy ette a szalonnát, kolbászt – ennek is egyfajta etikettje volt, ami mára feledésbe merült. Először is a kenyérre megszegéskor keresztet vetettek.

Tudták, mennyi munkával jár, hogy a búzából kenyér legyen, kijárt neki a tisztelet.

A szalonnához levágott szelet kenyeret sosem emelték a szájukhoz, hanem törtek belőle, vagy ha “katonákat készítettek, akkor vágtak belőle a bicskával.

Egy kézbe fogták a szalonnát, kolbászt, kenyeret, a másik kézben a bicska volt. Vágtak egy kicsit a szalonnából, vagy kolbászból, és a kenyeret is ilyen módon darabolták hozzá.

Szájhoz már csak az elkészített “szendvicskét” rakták.

A szalonnázáshoz idő kellett. Nem lehetett csak úgy – kutyafuttában bekapni.

Bárhol voltak – otthon, vagy kint az udvaron, netán a földeken, vagy a vonaton – mindenütt meg volt a menete.

Szépen, kirakni mindent, tányérra, vagy akár csak szalvétára.

És nyugodtan, akkurátusan elfalatozgatni.

Hisz a szalonnát ízlelni kell…

Tunyogi Éva

Magyar Nő Magazin

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Previous post Így gázolunk át az Élet nevű országúton
Next post TÖLTÖTT KÁPOSZTÁVAL KÖSZÖNTÉK MEG A KÓRHÁZI DOLGOZÓK MUNKÁJÁT A SZAMOSKÉRI LÁNYOK ÉS ASSZONYOK

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük