Nehéz bármit is írni, érzelmek nélkül. Főleg ha Erőss Zsoltról és Kiss Péterről,a két magyar hegymászóról van szó. Sokan megfogalmazták már mit gondolnak róluk. Beállok a sorba és én is elmondom amit gondolok.
Én embereknek látom őket, sportembereknek! Magyar sportembereknek. Mindenki láthatta őket, amikor a világ tetején kifeszítették a magyar és a székely zászlót. Milyen büszkék is voltunk rájuk! Mindenki ott érezte magát, mellettük a felhők felett. Ők még most is ott vannak. Lélekben pedig köztünk járnak. Elmondják nekünk, magyaroknak, miért éltek s miért haltak.
Azért éltek, hogy eljuttassák oda magyarságuk szimbólumait, ahová egy hétköznapi ember soha sem juthat el. Azért éltek, hogy megmutassák nekünk, mire képes a magyar ember álmaiért, céljaiért, barátjáért. Megvív a természet elemeivel és megvív a halállal is ha kell.
Sokuknak fogalmuk sincs mi kell ahhoz, hogy valaki feljuthasson egy olyan helyre, ahol most ők vannak. Ők kritizálják most hegymászóinkat legjobban. Nem ez a kritika ideje. Ez a gyász ideje. Elvesztettünk két magyar sportembert! Ha valakinek esetleg nem ez jut eszébe először róluk, az gondolkozzon el magában a saját teljesítményén.
Zsolt és Péter! Köszönöm nektek a hitet, a kitartást, az akaratot. A hitet, ami előre vitt titeket és engem is előre lendít. A kitartást, kitartottatok egymás mellett és én is kitartok a magyarságom és a többi magyar honfitársam mellett. Az akaratot, amely legyőzött mindent és nekem is segít legyőzni minden akadályt!
Nyugodjatok Békében,drága Magyar honfitársaim!
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
