Történetek: Ennyi

Mondják, az csak egy állat, eljött az ideje és elpusztul, nincs ebben semmi új. Voltaképpen nincs, de vajon az ember, mi is valójában ?-  mert éppen úgy részei vagyunk a planéta élővilágának, mint az állatok, növények és igazából kevés a különbség.
Vagy tán az a különbség, hogy mi emberek képesek vagyunk darabjaira tépni az egész bolygót(?) ne tán az emel ki minket, hogy szinte naponta tüntetünk el fajokat, legyen az növény vagy állat(?)
Arról nem is beszélve, hogy azon élvezkedünk, hogy mások, embertársaink szenvednek, meghalnak.
Rekord nézettség az eleven égetés, és a hümmögésen kívül, nem igen iparkodik tenni ellene senki, még az sem aki tehetne.
Az utcai rablás, bántalmazás meg közönyt teremt, fejünket fordítjuk, annak adunk hálát, hogy nem mi vagyunk az áldozat!
Ám valójában mi vagyunk, mindent ami többé tenne minket hátrahagyunk és robotként egy fogaskereket alkotunk, egy modern kasztvilág kereteiben.
Nincs jelentősége, a rémhírek és borzalmak napi szinten szolgáltatva vannak és az adrenalin éhségünket ez ki is szolgálja.
Vannak kivételek, de úgy fogyatkoznak, mint a pusztuló élőlények, hogy a végén legyen egy marék ember és egy gigászi, embernek kinéző szörnyeteg.
Nem a zombiktól, szuper vulkánoktól kell leginkább rettegnünk, a legfőbb ellensége az embernek, saját fajtársa…

Elfáradtam, nem volt minek gondolkozni, már nincs értelme, mikor összerágott mócsingokkal teletömik az emberek agyát, kreált hamis vagy részigazságokat tartalmazó hírekkel, és a nép eszik, falja a sületlenséget, mert így könnyebb, nem kell szembesülni az általunk létrehozott pokoli világgal, mert cinkosai voltunk/vagyunk, ez alul nincs mentségünk.
A kutyámra néztem, ő folyamatosan engem nézett, és bár remegett a haldoklás fázisának köszönhetően, hálás volt, hogy mellette ültem és próbáltam nyugtatni, kedvenc falatjait kínálni, vizet adni, csak ennyi.
Nem sok, de ő hálás volt, ő nem követelt jó jövedelmező munkahelyet, nem bánta, ha néha kicsit hanyagabbul viselkedtem és azzal sem foglalkozott mennyire gazdag vagy szegény vagyok, ő csak egyet kívánt, hogy szeressem és neki az érzés mindennél többet jelentett, mindennél!
Már nem volt sok hátra, a szél hidegen fúj, kabátommal takartam be, és hazudni próbáltam, hogy ne féljen, meggyógyul.
Ő tudta hogy mi vár rá, ő nem kért hazugságokat, csak azt remélte nem fog egyedül maradni az utolsó perceiben…

Rusznyák Zsolt

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

1 thought on “Történetek: Ennyi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás