Törjük, zúzzuk magunkat – Végtag sérülések télen, nyáron

A legtöbb sebészeti szakrendelésre nem szükséges beutaló, ha megtörtént a baj, a kartonozónál történt jelentkezés után már várhatunk is a sebész szakemberre. Ő kifaggat, hogyan, milyen körülmények között történt a baleset. Utána alaposan megvizsgál és elküld a röntgenbe, hogy megállapíthassa, hogy a végtagsérülés töréssel (fractura), vagy az ízületet, lágyrészeket érintő sérülésekkel – zúzódás (contusio), rándulás (distorsio) vagy ficam (luxatio) – járt-e. A legtöbb esetben a végtag rögzítése is szükségessé válik. Ha bármely testrészünk eltörik, az első tünetek között “szerepel”, hogy a sérült végtag mozgása beszűkül, funkciója a töredékére csökken, vagy ki is esik. A törött végtagnál általában vérömleny, duzzanat alakul ki, ezért a kéz sérülése esetén az ékszereket, órát le kell venni a sérült végtagról. Ha ezt elmulasztjuk, később csak nehézségek árán tudunk megszabadulni “értékeinktől”. A törésről “árulkodhat” még a lüktető fájdalom, végtagrövidülés, a végtagok kóros ízületi helyzete. Az ízületi és lágyrész sérülései közé tartozik a ficam, ami azt jelenti, hogy az ízületi vápát elhagyja a csont fejrésze, vagyis a csont “kiugrik” a tokból, és nem tér oda vissza. Ez a sérülés akár szabad szemmel is könnyen megállapítható. A végtagok rándulása esetén a csont feje mindvégig az ízületi vápában marad, de az ízületi szalagok megnyúlnak, megsérülnek.

A gipsz ma már nem gipsz

Régen az eltört végtagokat nem tudták begipszelni, hisz akkor még nem létezett ez a gyorsan szilárduló anyag. Botokkal, faágakkal rögzítették a sérült végtagokat, mint ahogy az a legtöbb indián-, vagy kalandfilmben látható is. A rögzítő sín volt a gipszrögzítés “őse”, majd ezt felváltották a több kilós, ormótlan, majd később az egyre könnyebbé váló gipszek. Ezek jelentették a sérültek számára a “gyógyírt”. Töréseknél, ínsérüléseknél ma a gipszelés helyett egyre inkább speciális rögzítőt használnak. Ezek a tépőzáras rögzítők – gyógyászati segédeszközök -, melyeket receptre ír fel a szakorvos és a forgalmazóknál vagy a gyógyszertárakban lehet kiváltani, kiválóan alkalmasak a különböző ízületek stabil rögzítésére. A hazai piacon a következő típusú segédeszközök találhatók meg, amelyek a gipszet “helyettesítik”: térdrögzítők, bokarögzítők, kulcscsont-, váll- és könyökrögzítők, csuklórögzítők, nyakrögzítők, de gyártanak már tépőzáras sérvkötőket és várandósoknak medenceszorító övet is. Ezek a segédeszközök rugalmas gumírozott anyagból készülnek, több helyen betéttel ellátva, amelyekbe fém- vagy műanyag rögzítők csúsztathatók. Ha a rögzítő tartozékokat eltávolítjuk a segédeszközből, ki is mosható langyos, mosószeres vízben.

A tépőzáras “gipszeknek” nagy előnye, hogy alatta nem izzad, sebesedik a bőr, sokkal könnyebb és kényelmesebb a viselete a beteg számára. A tépőzáras segédeszköz azáltal is meggyorsíthatja a gyógyulási folyamatot, hogy viszonylag könnyen eltávolítható, így a sérült végtagot bekenheti a beteg gyógyulást elősegítő krémekkel, majd ismét visszahelyezheti a rögzítést. A sérült végtag nyugalmi állapotának fenntartása előfeltétele a gyors gyógyulási folyamatnak. Ezért a rögzítő kötést ne távolítsuk el indokolatlanul és főleg ne hosszabb időre, csak tisztálkodáshoz vagy a krémmel történő kezeléshez. Otthon és alvás alatt is folyamatosan használjuk, mert alvás közben az ember nem figyel oda tudatosan a mozgására, és óhatatlanul is “rásérülhet”. A csonttörés gyógyulási ideje függ – többek között – a törés típusától és az egyéni gyógyhajlamtól. A gyógyulás heteket, hónapokat vehet igénybe, és ezt követően sokszor még hónapokig tartó gyógytornára, rehabilitációra van szükség.

Mit tegyünk, ha baleset ér?

Ha végtagsérülés ér minket, az első és legfontosabb, hogy nyugalmi állapotba, stabil helyzetbe rögzítsük a végtagot. Ezt követően ne erőltessük, és ne próbálgassuk, mert az csak árthat. Ha van nálunk rugalmas pólya (fásli), rögzítsük azzal, vagy sállal, egyéb ruhadarabbal is megtehetjük mindezt. Ha elérhető távolságban tudunk jeget szerezni, hűtsük a sérült testrészt, de megteszi a hideg vizes ruhadarab is. Amilyen gyorsan tudunk, menjünk el a szakrendelésre, ahol megkapjuk a szakszerű ellátást. Ha képtelenek vagyunk a helyzetváltoztatásra, hívjunk segítséget.

Csonttörések

A végtagokat érintő sérülések közül az egyik legsúlyosabb a csonttörés. A csonttörés nemcsak a csontszövet, de a csontot borító csonthártya, a környező erek és idegek sérülésével, az izmok bevérzésével és duzzanatával is jár. A csonttöréseknek négy jellegzetes formáját különböztetjük meg. A traumás törések egyszeri, hirtelen ható, a csont rugalmasságát kimerítő erőbehatásra jönnek létre. A patológiás töréshez nincs szükség különösebb erőbehatásra, a csont valamely társbetegség következtében meggyengül, elvékonyodik, és a törés ezen a kóros csontszerkezeten gyakran “spontán” következik be. Ez előfordulhat csontritkulásban, rosszindulatú daganatos megbetegedésben, hormonális betegségekben, illetve besugárzáskor vagy immunhiányos állapotban. A csontállomány elvékonyodása esetén fenyegető törésről beszélünk: ez az állapot igen gyakran vezet patológiás töréshez. A fáradásos törés akkor jön létre, amikor a csontfelszínre erőltetett hajlító, nyíró vagy húzóerők irányulnak, rendkívül hosszú ideig. A zöldgally-törés típusos sérülés a gyermekek hosszú csöves csontján.A csonttörés gyógyulásának alapvető feltétele a csontszövet regenerációs képessége, amely szoros kapcsolatban áll a csontnak és környékének jó vérellátásával és az érintett rész szöveti nyugalmával.

hazipatika/magyarno.com