Úton, útfélen hallunk megdöbbentő családi drámákról, munkahelyi basáskodásokról és még ki tudja hányféle terrorról, amiről a kívülálló azt gondolja, ép elméjű emberek ekkora megalázást nem tűrnek. De mi az oka, hogy kibírunk mindenféle gorombaságot? Vajon mi játszódik le a porig alázott emberek lelkében? Milyen furcsa és meghökkentő változásokon vagyunk képesek átesni és miért tudunk végtelenül tűrni? Miért nem vagyunk képesek saját erőből kikecmeregni megalázó helyzetünkből?
A szakirodalom Stockholm-szindróma (Helsinki-szindróma néven is ismert) néven tesz említést a kiszolgáltatott emberek különös viselkedéséről. A betegség egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, élet-halál ura felette.
A szindrómát jól ismerik a „fogva tartók”, előszeretettel alkalmazzák hatalmi pozíciójuk megőrzése érdekében. A betegek pedig szakemberek segítségére szorulnának, ám nyomorult helyzetükben éppen ők azok, akik nem ismerik fel lehetetlen állapotukat. Felismerés és lelkierő hiányában – zátonyra futott életükön keseregve – végtelen időkig képesek vesztegelni zavaros életük tengerén, egészen addig, amíg külső segítséget nem kapnak.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
