Van a tej és mellette a tejnek nevezett, mesterségesen fehérített, sűrített növényi oldatok, amelyeket a kereskedelemben – sokakat megtévesztve – szintén tejnek neveznek. Nos, az utóbbi termékek meglepő módon váltak divatossá az elmúlt években, sikk a fogyasztásuk annak ellenére is, hogy három-négyszer drágábbak, mint a valódi tejek.
Habár még nem állítható, hogy a valódi – tehenek, juhok, kecskék, bivalyok stb. által termelt – tejek vesztésre állnának a kereskedők és az alternatív élelmiszereket fejlesztők által egyre nagyobb számban piacra dobott mesterséges élelmiszerekkel, az úgynevezett növényi tejekkel szemben, azért nem árt vigyázni.
Nehogy úgy járjunk, mint például a vaj és a margarin esetében, mikor a növényolajipar hathatós kampánnyal leszoktatta a vásárlók egy részét az akkoriban „egészségre károsnak” beállított vaj evéséről.
Számos, minden alapot nélkülöző állítás kering világszerte, amit részben a divat, gyakran a tudatlanság táplál. Például azt, hogy a tej úgy, ahogy van, káros az egészségre, s nem mellékesen a megtermelése súlyosan károsítja a környezetet. Bezzeg a növényi „tejek”! Ezért sem árt tisztázni, mit is tud az egyik termék, s mit a másik csoport. Ezt a célt tűzte ki a magyar Tej Terméktanács is.
Elsőként szögezzük le – és ezt nem ártana lassan az élelmiszerkönyvekben is rögzíteni –, hogy a növényi tejek – nem tejek. Ezek általában valami növényi anyag vizes oldatai, amiket sokszor kiegészítenek különféle vitaminokkal, ásványi anyagokkal, zsírokkal, aminosavakkal stb., és nem mellékesen olyan anyagokkal, melyek a tejhez hasonló színűre és állagúra alakítják át a növényi oldatot.
A gyakorta kellemetlen ízeket különféle aromákkal, édesítőszerekkel nyomják el, hogy aztán a fogyasztó ezt az italt „tejként” használhassa fel.
Esszenciális – tehát az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen – ásványi anyagokat, zsírokat, aminosavakat, vitaminokat a tej természetes módon tartalmaz. A növényi italokhoz ezeket általában hozzá kell adni. Talán a szójaital áll a legközelebb a tejhez, de a többi – kókusz, mandula, rizs stb. – italnál ez messze nincs így. Ezekhez mesterséges úton kell a fenti kiegészítőket adagolni.
Egy tudományos szaklapban (Journal of Food Science and Technology) megjelent cikkben négy népszerű növényi (szója, rizs, mandula, kókusz) italt vizsgáltak meg és hasonlítottak össze a tehéntejjel. Az eredmények szerint a rizs-, a kókusz- és a mandulaital nem alkalmas a tej helyettesítésére, mert nem tartalmazzák azokat a szénhidrátokat, zsírokat és fehérjéket, amelyekre a szervezetnek szüksége van.
Még a szójaital sem tartalmazza az összetevőket olyan formában, összetételben és arányban, mint a tej. A tápanyagok egyensúlya és hasznosulása szempontjából továbbra is a tehéntej a legjobb választás. Az sem mellékes, hogy például egy liter mandulaitalnak csupán a 2 százaléka a növény, a többi víz, állományjavító és aroma.
Sokan a laktózérzékenység miatt nem isznak tejet, pedig a laktózmentes tejek és tejtermékek széles választéka kapható. Nem kell lemondaniuk a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag tejtermékekről.
A növényi italokat 600-800 Ft/literes áron kínálják eladásra, miközben a valódi tehéntej literenként jelenleg akár már 160 Ft-tól is kapható.
2006-ban megjelent egy tanulmány az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) részéről, amely szerint a globális állattenyésztés többet árt a környezetnek, mint az összes szállítási mód együttesen. Ez hamis állítás volt, amit azóta beismertek, csak sajnos már későn, írja a Szabad Föld.
A közlekedésből származó közvetlen károsanyag-kibocsátás a teljes emberi tevékenységnek 14, míg az állattenyésztés közvetlen kibocsátása csupán 5%-ért felelős, de a tanulmányban még 15% szerepelt. Bebizonyosodott, hogy a gázkibocsátásból az állattenyésztés csak harmadannyival részesedik, mint amennyi a közlekedés okozta káros anyag mennyisége.
Címlap: She Knows
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments
