Tavaszra várva

Márciusban fázósan bontogatják szirmaikat a tavasz első hírnökei. Nekünk pompáznak, a hosszú, hideg tél után melegséget, szeretetet árasztanak, aztán némán átadják helyüket később nyíló társaiknak.

Miért költözik a március a lelkünkbe? Az ébredező természet apró kis virágai miatt. A hóvirág és tőzike mellett márciusban nyílik a pazar színekben virító krókusz és az ibolya. Ne menjünk el mellettük, ha tehetjük csodáljuk meg ezeket az kicsi teremtményeket. Otthon, virágot vázába tenni nem érdemes, hiszen akkor fosztanánk meg őket az élettől, amikor életük teljes pompájában gyönyörködtetnek.

Babits Mihály : Tavasz előtt
A fák az égre nyújtják mezítelen karjukat,
“Ruházzatok fel minket!” kérik a mennyeket.
“Adjatok bő ruhának lobogó lombokat,
Húzzatok ujjainkra zöld selyem kesztyűket.”
A domb görbítve hátát sütkérez a napon
és szól: “Tavaszi tarka ruhámat, megkapom,
zöld bársony lesz a vállam, tollas a kalapom
virágos fák tollával tollas a kalapom.”
A fázós öreg föld is új ruhájára vár
s fázón röpül az űrben, mint egy vedlett madár,
szeretne napanyjához közelebb szállni már
s meleg ölébe bújni, mint egy vedlett madár.