Lelkesen tapsolt a világ, és közben tudomást sem vett a pesti utca névtelen hőseiről. A szabad világ gazdasági és politikai urai hátradőlve székükben, mint valami izgalmas színházi előadást nézték végig az 56-os eseményeket. Az egyetemisták eltűntek, a hazájáért életét áldozó hősök a vörös horda októberi ködében elvesztek.
A forgatókönyvet jól ismerjük. „Jól bevált” módszer szerint, a térképről letörlésre szánt országban elég zűrzavart okozni, aztán „segítséget” nyújtani a rendteremtésben. (Ma sincs ez másképp, legfeljebb a módszerek alattomosabbak és a „segítő” kezek is másfelől igyekeznek szorosabban nagyobbat markolni.)
1956-ban és az ezt követő időszakban Magyarországon nem egyszerű jogtalanságok vagy törvénysértések történtek. A törvénysértéshez ugyanis valamilyen törvényes keretre, legalábbis elvi meglétére van szükség, azonban az igazi törvényességet a vadállati ellenség, s az ellenségnél is förtelmesebb kiszolgálóik elsüllyesztették, s amit a helyére tettek, annak semmiféle törvényhez és törvényességhez még a legcsekélyebb köze sem volt.
Az 1956-os szabadságfelkelés és szabadságharc ellen az állítólagosan „megbékélt” ellenség nyíltan hadba szállt. Voltak és vannak, akiknek még ezek után sem nyílt ki a szemük, vagy ha mégis, akkor nem eléggé. Zűrzavar és káosz volt a fejekben, de az, hogy ki mit tett önként és örömmel vagy mit tett parancsra ma már lényegesnek semmiképpen sem mondható. Tény, hogy megosztottság, végeláthatatlan gyilkosságok, törvénytelen kivégzések jellemezték ezt a sötét korszakot.
Nem felejtjük 56 véres eseményeit. Magyarország Európa kellős közepén ma is erején felül küzd a szabadságáért és igazságáért. Sok a tapsra emelt kéz, de a tenyerek nem csattannak. Nem engedjük. Harcolunk, de nem tankok ágyúcsöveivel szemben, hanem a legújabb kori mészárlás, a képmutató nyugati demokratikus liberalizmus zűrzavarkeltő módszere ellen.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
