Székely leltár, össznemzeti konokság, háromszéki bölcsesség

Miként nyári zápor esőcseppjei szétfolynak párás ablaküvegen, úgy mosódnak össze bennünk korábbi éveink, s most éppen felsorakozik melléjük az újabb, elillanni készülő esztendő. Toporgunk, némiképp gémberedetten, december ónos ege alatt reményszilánkoktól karcoltan – hogy igen, a következő boldogságos lesz, borral és búzával és békességgel – egy újabb, ismeretlen esztendő kapujában, befelé fordulók tétovábban, harsányabbak csinnadrattával. Milyen lesz, mire számíthatunk?

Elhull a virág, eliramlik az élet – fogalmazott lendületes, harcias fiatalsága ellenére rezignáltan Petőfi, sokak szerint papírra vetve a magyar költészet legszebb sorát. Ilyenkor persze legkevésbé sem a múló idő gondolata időszerű, hiszen szilveszter s annak tájéka a vélt vagy valós jókedv, móka s kacagás ünnepe, de szőnyeg alá söpörni azt, mi mégis elevenen hasít lényünkbe, botorság. Igen, ismét elmúlt egy év, jól, rosszul, felemelve vagy lesüllyesztve, s életünk ismét rövidült.
Ilyenkor leltározhatunk, őszintén vagy magunkat ámítva, noha gyakorta még azt is nehéz pontosan, higgadtan rögzíteni, mi, hogyan, de főképp miért történt, ám azt körvonalazni, mi várható, bizonytalan kimenetelű cselekedet. Annyi talán mégis rögzíthető, hogy kis – magyar – világunk­ban továbbra is embert próbáló feladat marad vállalható életet kovácsolni. Igaz, ehhez precíz szavakkal kellene körülírni a vállalhatóságot, de ez mindenkinek mást jelent, olyan, mint egy világító lámpás, melybe ki-ki ízlése s talentuma szerint tölt olajat.


Miben bízhatunk tehát?
Értelmes élet teremtésében nagy valószínűséggel csak magunkra számíthatunk. Erőnket hitünk, konokságunk növelheti, mielőtt könnyen belesüppednénk csalfa álmok, vak remények, elcsépelt szólamok mocsarába, így bármennyire furcsa, de bizalomhiányos, szétfaricskált világunkban talán mégis az emberi szálak ereje a legfontosabb. Tiszta tekintettel pedig lajstromba szedhető s feledhető minden, mi jelentéktelen: tartalmatlan gondolatok, haszontalan tárgyak, kellékek, mímelt pózok.
Mert a mindenkori, valahová vezető utak csakis felfelé tartanak. Most, karácsony s a születés misztériumának felvillanása után ismét az újrakezdés szépsége, egyben keservessége kerül látóterünkbe. Hiszen hátrálni, visszafelé araszolni bármiben, mi összefonódik egyszeri és megismételhetetlen életünkkel, lehet, de nem érdemes.

3szek.ro/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


CAPTCHA Image
Reload Image

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás