Szebenyi Judit: Összefogás a Magyarságért
Szívkertemben remélő csillaga,
könyörög a Hazámért szüntelen.
Fohászom kék egeket döngeti,
lelkem sóhaja béke virágot igézi.
Sötét korban rontva elrobog az
idő, napok szaladnak élettelen.
Szeretetem felolvaszt határokat,
vágyódásom megrendíthetetlen.
Őszinte szó is győzhet rossz felett,
egy kézfogás embereket békíthet.
Egy hang elhallhat hegyeket ívelve,
egy vers jelzést bocsát útra: Lépned kell!
Szemek fáradtak, könnyesek,
elhalt magyarságtudatot éleszteni
kell, hűséget, történelmet ismertetni,
elfogy az idő végzáron vesztegelni,
Nem, nem tovább széthúzást,
egyek vagyunk mind, bárhol élünk,
palántád el, mi nem menekülünk,
az összefogás keze fogjon már össze minket!
magyartudat.com
Powered by Facebook Comments
