Októberi nap hűvös mosolya,
Őszi szél bús könnyes dala,
Őszi rózsák szomorúak,
Könnyeim a golgotára hullnak,
Zokog szél, s ég a bánat,
Tüzes nyelvek hullnak le,
Ide a megszentelt helyre,
Ahol hősi halállal fizettek,
Az Aradi vértanúk oly kegyetlen,
Megalázottan vérfürdőben,
Hősi halált róttak a fejükre,
Megváltották vérükkel nemzedéket!
Igaz Magyar soha ne feledd el!
Tisztességet, emberséget,
Erényt, Becsületet,
Magyart Tudatot,
Hazaszeretetet,
Igaz történelmet,
Szülőfölded mely éltet
Gyermekeid jövőjét emeld fel.
Mert Egy az Isten, s Egy a Nemzet,
Ősi kötelék köt minket össze.
Összefogni azonban együtt kell
Vészjelzőt mutat az óra, lépj szeretettel.
Emlékezem tisztelettel, alázattal,
Leteszem verskoszorúm leborulva.
Hulló rozsdalevelek fáradtan beszélnek-
E hónapról süvítve regél, s remél rebegve.
Érettük,az igazságért, szebb jövőért.
Öreg Isten adj népnek megnyugvást.
Örökségünk záloga él még szívekben.
Küzdelmetek, szellemetek nem feledem.
Nagyságotok élni fog mindörökkön.
Mert Magyar szellem él, s magasba feltör.
Visszük tovább az utókornak, a Hazának,
A példát, hogyan kell igazul élnie a Magyarnak!
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
Nagyon szépen köszönöm versem közzétételét. Minden Magyar embernek tiszteletteljes megemlékezést kívánok
Szeretettel
Judit
Köszönjük Judit, minden jót, szeretettel: főszerkesztő.
Hálásan köszönöm, Igen Tisztelt főszerkesztő, viszont kívánom őszinte tiszta szeretettel!