Szabó Sinkó Magda: Sajátos magyar kultúrkincseink – A magyar népművészet több a művészetnél

 

 

 

 

 

 

 

A nemzeti műveltség megőrzése és éltetése egyet jelent az illető nép, vagy nemzet fennmaradásával. Élő minőségét bizonyítja, hogy a hagyományok nem alkalmi szórakozást képeznek, a népművészettel együtt nem csak az ünnepnapok díszítő elemei, hanem a mindennapok tartozéka, maga az élet. A nép, szomorúságát, vagy vidámságát énekli bele egy-egy dalba, vagy fogalmazza meg egy-egy költeményben. Minden eseményre megvannak a hagyományos népszokások, melyek az adott élethelyzetre születtek, nem színpadi közönség számára adják elő, h a nem a valóságban élik. Ilyenek a sirató énekek, a lakodalmas énekek, versek, karácsonyi játékok és egyebek. A karácsonyi játékokban a kis Jézus megszületésének örömét élik át. A magas művészetben egy lehetséges helyzetre találunk utalást.

A művész megír, mondjuk, egy gyászzenét, amit közönség előtt játszanak. A közönség átéli, mintha benne lenne a valós helyzetben, miközben k a tarzist él át és lelki tisztuláson megy keresztül. A magyar népművészet képszerű, ami arról árulkodik, hogy a magyar
ember benne él a természetben. Ezt különösen a népzene igazolja, amiben „benne van minden hangsor, benne van a teljesség”, szemben a mai műzenével, ami csak két hangsorra épül, a dúrra és a mollra, Bach óta hiányoznak belőle az égi sorok (frig, dór, stb,).

A magyar ember lelki kapcsolatát a természettel, igazolja az tény is, hogy a magyar népdal gyakran természeti képpel kezdődik. Az ember lelkisége – a mikrokozmosz – összekapcsolódik a Mindenséggel – a makrokozmosszal. Néhány példa:
„Esik eső, szép csendesen csepereg,
Barna kislány szobájában kesereg
Ki-kinyitja a szobája ablakát,
Úgy hallgatja az eső zuhogását.
(Püspökladány – Dorogi Márta gyűjtése)

A csillagok különösen közel állnak a magyarok szívéhez:
Megyen már a Hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé,
Lábán van csizmája, lakos szárú kis csizma,
Rásütött a Hajnalcsillag sugara.

A csillagos ég a tájékozódás és a biztonságkeresés eszköze lehet, a legelkeseredettebb élethelyzetekben is, mint például a következő első világháborús katonadalban:
Kimegyek a doberdói harctérre
Feltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég, hol van az én Magyar Hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
A népművészet szellemi tartalma

A népművészeti alkotásokban találunk növény-, állat-, ember-, és mértani ábrázolásokat, amelyek mély jelentést hordoznak. A szimbólumok nyelvén írt üzenetek kozmikus tudást közvetítenek. A régi korokban a művészet szakrális jellegű volt, a zene, a tánc, a rajzok, festmények és szobrok a szertartások részét képezték, ahogyan a természeti népeknél még ma is fellelhető. A cél a kapcsolatfelvétel volt a szellemi világ lényeivel, akiktől segítséget kértek, vagy éppen hálaadással hódoltak nekik.

A művészetek mára már elveszítették szakrális szerepüket, de a
magyar népművészet alapelemeiben ma is felismerhető a szellemi tartalom.

A használt jelképek egy részének egyetemes jelentése van, másik része sajátos magyar világképet tár elénk Az egyetemes, minden népnél megtalálható képek, a különböző népeknél sajátos formát öltenek és különbözőképpen hozzák a felszínre az egyetemes bölcsességet. Legelterjedtebb jelképeink: az életfa, nap és hold jelkép, tulipán, alma, madár, rózsa, liliom, szarvas, a virágmotívumba rejtett istennő ábrázolás és a „hatlevelű sziromcsillag” – azaz Életcsíra.

A népi varrottasok egyik alapeleme az egyenlőszárú kereszt, napjelkép (vagy a Mindenség jelképe). Népi elnevezése IGE. Az ősi szimbólum-elemeket őseink nem csak tanítás útján adták át apáról fiúra, anyáról leányra, hanem ezek benne élnek DNS-ünkben.
Gyakran jönnek felszínre a gyerekrajzokban, mint például a napszimbólum, vagy az egyenlő szárú kereszt.

A Teremtő üzenetét tárják elénk a gyermekrajzok. így ír erről Molnár V. József: „A Nap arca, A gyermekrajzok üzenete” című könyvében: „A kör és kereszt együttes üzenetét magával hozza a gyermek. Még negyedik esztendejét sem tölti be és rajzolja már a csillagnyi tengelyre tükröztethető szimmetriát, a kört, a teljesség, az oszthatatlan egész, az óvás, a menedék, az anyaöl archaikus és egyben legegyszerűbb jelét; s benne az egyenlőszárú kereszt formáját, mely az őskortól napjainkig a teremtő szellemerő keresztény népünknél, az Ige jele és megidézője, a kinti világban való eligazodás legfontosabb eszköze.”

Van még egy nagyon gyakori virágjelképnek tartott mintázat, aminek jelentősége messze meghaladja azt a figyelmet, amit eddig neki szenteltek. (Ez az életfa, amelyről korábbi cikkünkben már írtunk.)

Életfa ábrázolás

A népmesékben is mély bölcsesség rejlik. A főhős legtöbbször a legkisebb királyfi, olykor a legkisebb királylány, magát az embert jelképezi, vagy a népet, aki kemény próbákat áll ki, míg végül legyőzi a gonoszt és elnyeri a legnagyobb dicsőséget, h a királyfi, akkor a királylány kezét és a (fele)királyságot, ha lány, királyi férjet kap. A főhős valójában elnyeri a beavatást, a megdicsőülést. A magyar népmesék fontos szereplője a táltos ló, aki a főhős legfontosabb segítője a beavatás útján. A táltos ló jelképezi a belső Isteni Vezetőt, aki átsegíti a főhőst a próbákon. A táltos lovat is csak próbákkal lehet megszerezni: ki kell választani, meg kell etetni parázzsal stb… Vagyis,
rá kell hangolódni a magasabb dimenziókból igénybe vehető segítségekre..

A táncok valamikor a szertartások részét képezték. Ma már a szórakozást és szórakoztatást szolgálják. A Jelképtár írja a táncról: „A tánc ősi, az istenséggel azonosulni kívánó lélek szellemi mozgásának térbeli ábrázolása, szimbóluma, egyúttal mágikus cselekvés, a testrészek (láb, kar, kéz, test, csípő, has, fej. száj és szemek) összehangolt, ütemes játékával. A tánc ritmusával a Világmindenség ciklikus mozgására rímel, s az Ég és Föld közti harmóniát hivatott helyreállítani. (Kiemelés tőlem – S.M.)… Platón szerint a tánc isteni eredetű, s mielőtt mozgássá lett volna, jel volt … A magyar néphitben leggyakrabban tündérek táncolnak. A magyar néptáncok alaptípusai: karikázó, lépő, ugrós, botoló, legényes, toborzó (verbunk), végül a csárdás. Ezek közül a legősibb formák lánc, kör, illetve a füzéralakban lejtett táncok s mindegyik a szimbolikus tartalmával…” A magyar népi tánc – h a valóban jól táncolják – még ma is égi energiákkal hoz kapcsolatba. Fontos az egyenes, büszke (de nem merev) testtartás és a majdnem függőleges (nem előrehajló) alkar és kéztartás. „A legényes a világon a legférfiasabb tánc” mondja Molnár V. József. Minden népnek csak az az élő művészete, amely saját Szellemisége sugallatára születik. Elemeket át lehet ugyan venni másoktól, de azt fel kell dolgozni és saját lelkiségére formálni. Egy tánc (vagy dal) egy idegen népnél általában halottá válik. A legényesből tőlünk átvettek elemeket más népek, sőt helyenként az egészet lemásolták, a másolatok azonban messze elmaradnak az eredeti mögött, mert a szellemiséget nem lehet lemásolni. Az eredeti magyar népi táncban Égi energiák működnek. Ezért élő a magyar népművészet és ezen belül a tánc is. Nem kell tehát azon szomorkodnunk, hogy lehetetlen újraépíteni az ősi vagy legalábbis a honfoglalás kori táncainkat (korabeli források hiányában), mert a szellemisége ma is ugyanaz, a forma pedig állandóan megújul és egyre gazdagabb lesz.

A népművészeti alkotások szépségük és szellemi tartalmuk mellett kozmikus tudást is rejtenek. Pap Gábor „Mag hó alatt” című könyvében rámutat a népművészeti alkotások – főképpen a népköltészet és ezen belül a balladák és az évkör kapcsolatára. Állatövi jegyekkel kapcsolatot mutatnak a karácsonyi játékok is. a „Karácsony a magyar csillagos égen” című fejezete megfeleléseket tár elénk a karácsonyi játékok szereplői, valamint a játékok tartalmi és formai elemei és a fölöttük látható karácsonyi csillagos ég között. A régi korok embere tudata és egyesek ma is érzik a művészet egyfajta kapcsolatteremtő jellegét Isten és ember között, a Természet és ember
között, ember és ember között.

A művészi alkotások születése isteni titkokat rejt magában. A misztériumot maga az ihletettség állapota képezi, melynek perceiben a művész vagy népművész magasabbrendű energiákkal lép rezonanciába, melynek eredményeként megszületik a művészi alkotás. Egy későbbi időpontban, az előadás idején, az előadóművész azokat az isteni energiákat idézi meg és hozza a haligaro (néző) elé, amiket a szerző „hozott le” a mű születésekor (ugyanannak .1 zeneműnek a ha tá sa enyhén különböző lehet, hiszem a karmester és az előadóművész saját lelki szűrőjén szűri át a művet). Az alkotóművész természetesen a saját lelkivilágát vetíti bele a műalkotásba, de az ihletett műalkotások a magasabb világokkal való rezonanciából születnek. (A zeneszerző olyan dimenziókkal lép kapcsolatba, amilyen a lelke).

A művészi élmény minősége egyéntől függő. A művészet szakrális jellegét két tényező határozza meg, eredete és hatása. A szakrális művészet a magasabb világokkal való kapcsolatból születik (ha az emberalatti világok befolyása érvényesül az alkotás nem
szakrális, inkább démonikusnak nevezhető). A művészetek hatása eléggé ismert: gyógyerőt tulajdonítanak bizonyos fajta zenének, vagy festményeknek, és a művészetek művelése is – kellő irányítás alatt – lehet gyógyhatású. Mindemellett köztudott, hogy kiegyensúlyozza és gazdagítja a lelket. Az iskolában nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a művészeteknek. (Nem tekintjük művészi alkotásoknak az alvilágban gyökerező, bizonyos lélekromboló könnyűzenei számokat, vagy irányzatokat, amik félőrületbe kergetik a hallgatóságot. Tartalmuk és ritmusviláguk egyaránt démonikus.)

A népművészeti alkotásokban elrejtett szimbólumok, mozdulatok, dallamszerkezetek a magasabb dimenziókra való ráhangolódást segítik elő. A jelképek szerepe is ugyanaz mint a szertartásoké: kapcsolatot teremteni az Égi Világgal. Egy szimbólum, vagy tárgy azért szakrális, mert a magasabb dimenziókból ered és az Éggel kapcsol össze. A magyar művészet, főképpen a magyar népművészet, magyar szellemiségből táplálkozik. A népművész magyar nemzeti rezgésekre hangolódik rá, mely rezgések az Égi Világból származnak, – a Magyar Néplélek Arkangyali Lényétől.

A népdal és a népi tánc, valamint a népi hímzés és faragás, a hagyományok és minden népi alkotás a Magyar Néplélek sugallata alapján születik. A Néplélekről, vagy Népszellemről annyit, hogy minden népnek van egy magasabb világbeli vezetője, egy Angyali, vagy Arkangyali Lény, aki irányítja az illető népet. Ő a Néplélek, vagy Népszellem. A magyarok Égi vezetője, Arkangyal. A népművészet
színvonala és gazdagsága a Néplélek szellemi szintjétől (is) függ, hiszen Ő a forrás, a művészi alkotás Őt idézi meg. Vele lépünk kapcsolatba, ha népdalt énekelünk, vagy hallgatunk, h a népi hímzést, vagy faragást készítünk, vagy elmélyülten szemlélünk. A magyar népi táncban is erőteljesen van jelen a Magyar Arkangyal szellemisége. Egyes szakemberek felismerték a magyar népi tánc jellemformáló erejét. Bátran állíthatjuk, hogy gyógyító ereje is van, a testre és a lélekre is hat.

A népművészeti alkotásokban elrejtett szimbólumok, (szakrális mozcl álatok, dallamok) a magasabb dimenziókra való ráhangolódást segítik. Az egyetemes jelképek mélyen bevésődtek az emberi lélekbe és bár jelentésük régen feledésbe merült, a művészeti alkotásokban naponta felbukkannak. Az Élet Virága, az emberiség egyik legrégebbi szimbóluma, amit néhány éve fedeztek fel újra.

Az Életvirág rajzolatát Egyiptomban találta meg Drunvalo Melchizedek az abüdoszi legrégebbi Ozirisz templom egyik falán. „Az Élet Virágának ősi titka” című könyvében mutatja be a szakrális geometria alapmotívumaként. Ezt, a Mindenség és az Élet alapját képező kristályszerkezetet az egyiptomi beavatottak ismerték és alkalmazták, elsősorban a misztériumiskolák keretein belül. A legrégebbi utalásokat az ókori Görögországban élő bölcs, Hermész Trismegistos, Smaragdtábla című írásában találjuk. Hermészről tudnunk kell, hogy már az egyiptomi kultúrában jelen van Thoth néven, ahol egyszerűen csak ímoként.

Élet Virága

Az Élet Virága szerkezetet az egyiptomi beavatottak ismerték és alkalmazták, elsősorban a misztériumiskolák keretein belül. A legrégebbi utalásokat az ókori Görögországban élő bölcs, Hermész Trismegistos, Smaragdtábla című írásában találjuk. Hermészről tudnunk kell, hogy már az egyiptomi kultúrában jelen van Thoth néven, ahol egyszerűen csak ímoként említik. Mai felfogással nehéz ugyan elhinni – ám Drunvalo is ír róla hogy Thoth több ezer évet élt a földön ugyanabban a testben. Az Élet Virága mintázatát 19 egymást metsző körrel ábrázolják, de végtelen számú kör is lehetne. Lényegében gömbökről van szó, amiket síkban ábrázolnak.

Az Életmag szerkesztése

Mit jelképez a mintázat? Drunvalo a következőt íija: „Thoth állítása szerint, mindent magába foglal, kivétel nélkül minden tudást… A rajz arányai között az élet minden egyes megjelenési formája megtalálható. Tartalmaz minden matematikai formulát, fizikai törvényszerűséget, zenei harmóniát, minden biológiai életformát, egészen sajátos testi megjelenésünkig. Benne rejlik minden egyes atom, minden dimenziósík és kivétel nélkül minden, ami a hullámalakú univerzumokban megtalálható…”

Az Élet Virága közelében volt egy hasonló, de kisebb rajzolat, amit az Élet Magjának neveznek (az Ozirisz templom egyik falán). Ez 7 körből, illetve gömbből áll. A 7 gömb jelentheti a teremtés 7 napját, a 7 alaphangot (do, re, mi, fa, szó, la, ti, majd ismétlődik
a do-val tovább) és ábrázolhatja a sejt osztódását is a fogantatás után, valamint az ember energiaközpontjait (csakráit). Az Élet Magjának megszerkesztéséből kiolvasható a Teremtés első 7 mozdulata, az élővilág megteremtésének története. (A keresztény Genezis az egyiptomiból ered, aminek alapja az Életvirág, és Életmag.)

Gregg Braden szintén tanulmányozta a szakrális geometriát és ezen belül az Életvirágot. „Ébredés a zéró pontnál” című könyvében ír erről. Arra a következtetésre jutott, hogy az emberi testben a gének elrendeződése a DNS molekulában az Életvirág mintázata szerint történik. Testünk minden sejtje egy holografikus folyamatot tükröz, amiben az Életvirág rejtőzködik. A misztériumiskolákban úgy tudják, hogy az Élet Virága az Élet Magjából nő ki s az Élet Magja a Mindenség Kozmikus Lényéből születik. Thoth szerint: Az Életmag a megismerés titkainak a „kulcsa” „Kövesd a KULCSOT, amit hátrahagytam. Keresd és tied lesz az Élet ajtaja. Keresd az én piramisomban, a mélyben, A folyosón, amely falban véget ér, Használd a HÉTNEK KULCSÁT”.

Ha megnézzük az életmag közepét a magyar népművészet gyakori motívumát ismerjük fel benne. Virágmintaként ismeretes, ám jelentősége messze meghaladja az egyszerű virágmintáét. (Michelangelo Naddeo hatágú sziromcsillagnak nevezi.) Ez a kis népi motívum a magvát képezi az Életvirág mintázatának. Különösen faragásokon gyakori, de jelen van rajzolt és varrott alkotásokon
is. Az életcsíra ábrázolás a Mag népénél nem lehet meglepő.

Az Életmag szíve, az Életcsíra

Az Életcsíra felbecsülhetetlen szakrális jelkép, amit több ezer év távlatából hoztunk magunkkal. Az Életvirág ábrázolásának fontos eleme a MANDORLA, amit két körív metszéspontjai által határolt terület képez. Az Életcsíra közepének szirmocskáit 6 mandorla alkotja. A mandorla jól ismert a keresztény ábrázolásokból is.

Mandorla

Jézust és Szűz Máriát gyakran ábrázolják mandorlában. Varga Géza az Isten szavunk magyarázatánál felhívja a figyelmet az „Us” (ős) rovásjelre, melynek formája mandula. Ezt a jelet tartalmazza az énlakai (Erdély) unitárius templomban található rovásfelirat, melynek olvasata eGY USTeN.

A nő, mint életfa. Faragott székely ládáról.
(Háromszék)
(Kétoldalt egy-egv Életmag és a felső részen
egy-egy Életcsira – sziromcsillag)

A magyar népművészet fontos jelképe az Életfa, vagy Világfa, mely eredetileg „egyetemes Tejút jelkép” mint írja a Jelképtár, továbbá, „mind a védikus, mind a kabalisztikus szimbolikában minden dolgok Istentől való származásának jelképe”. „A világfa lecsonkolt oszlopmása a világtengely. Az Életfa ábráját az egyiptomiak 5000 évvel ezelőtt felvésték Karnak és Luxor templomaiban, három-három oszlopra. Az egyiptomi ábrázolásokon 12 alkotóelem van, ami azt jelenti, hogy eredetileg 12 elemből állott, (egyes helyeken 13 is fellelhető). A Világfa, vagy Életfa a magyar népmesékben is gyakran előfordul, mint „égig érő fa”. A fa ágain emeletesen helyezkednek el a világ rétegei. A főhősnek ezeken a rétegeken kell feljutni egy magas szintre. Varga Géza írástörténész szerint régi magyar motívumunk a tulipán, az égig érő fa, azaz a Tejút jelképe. Ezen az égig érő fán játszódik le a csodaszarvas vadászat. Az Életfa ágainak és virágainak száma megszabott. Legelterjedtebb a hármas elosztás, de lehet ennek többszöröse is. E fa ágai között gyakran
ott van a Nap és a Hold. Az égig érő fa motívuma csak a táltos hitü népeknél ismert, mint Világfa. Az alsó (földalatti) rész az alvilágot jelképezi, a középső rész (a törzs) az emberi (földi) világot és a korona a felső világot (a túlvilágot). Az őseink hittek abban, hogy a születésre várók lelke a túlvilágon – az életfa ágán – várakozik, onnét száll le a földi világba és halála u tán oda tér vissza.

A Tejút túlvilág jelentése a székelyeknél a Csaba legendában csúcsosodik ki, onnan származik a Hadak útja megnevezés. (Erdélyben
több helyen is Hadak útjaként említik a Tejutat). Atilla halála u tán a fiai között viszály tört ki. A testvérharcokban Ellák és Aladár meghalt, csak Csaba maradt életben és a Duna-Tisza vidékéről kelet felé menekítette seregét és azok családjait. Erdély közép keleti
részén telepedtek meg. Csaba egy kisebb csapattal tovább ment Szkítiába, hogy az ott élő magyaroktól segítséget kérjen népének túléléséhez. A maradék hun népnek meghagyta, hogy míg ő visszatér, addig „itt székelj!” így lett belőlük székely. A közigazgatásban ma is használatos a „szék” fogalma. Eredetileg nyolc szék volt a Székelyföld területén. A legenda arról is hírt ad, hogy Csaba ú tban Szkítia felé többször is hírt kapott arról, hogy népe bajban van és mindannyiszor visszatért segíteni. Sok év u tán egy alkalommal még a túlvilágról is visszatért egy égi sereggel. Nem földi úton jött, hanem a Tejúton. Azóta Hadak útjának is nevezik, vagy Csaba királyfi Csillagösvényének.

A magyarok egyik legfontosabb szimbóluma a Nap volt. Őseink Nap-imádata azt jelentette, hogy a Napban a Teremtő megnyilvánulását
látták, hiszen a Nap minden élet forrása a Földön. A hozzátartozó fém az arany. A Hold őseinknél a női minőséget, az anyaméhet, az örök emberi megújulást jelentette. Férne az ezüst. A Nap- Hold együttes használata a székelyeiméi a leggyakoribb, főleg a fafaragásokon. A székely zászló kék mezőben nyolc ágú arany Nap-csillagot tartalmaz, mellette ezüst Holdat. A nyolcágú arany Nap-csillag a nyolc székely széket jelöli – a régi közigazgatás szerint.

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás