Rozványi Dávid: Az eléghetetlen levél c. regény bemutatása

A női lélek két arca – Részben megtörtént események alapján.

A férfi a nőnek két arcát keresi: Vénuszt és a szüzet. És nincs tökéletes választás, ahogy Tannhäuser is a Vénusz barlangból szűzies menyasszonya, Erzsébet után vágyódik, míg Erzsébet közelében a Vénusz barlang érzéki örömeiről énekel, ezért sohasem leli meg se a békéjét, se a teljes szerelmet.

Paxa, a regény főszereplője jó és tiszta lélek. Egyedül van, de nem magányos, hiszen él benne a béke, s amikor egyik kollegájával egymásba szeretnek, úgy tűnik megtalálja a boldogságot. Azonban kettejük között ott van a „rossz” nő, az előző feleség emléke. Paxa beleesik abba a hibába, hogy magát és párját a jók közé sorolja, miközben az „ex” a rosszak közé tartozik. Azonban egy nap talál egy levelet, amit a lakásban az előző feleség rejtett el, ami naplószerűen meséli el, hogyan megy tönkre a házasságuk, hogyan hűlt ki, miért döntött úgy, hogy elhagyja a férjét és a családját. És rá kell jönnie, hogy a világ nem osztható jókra és rosszakra, az igazi kérdés, ki tudja elérni a teljességet. És rá kell jönnie, hogy ő a jóságában és tisztaságában messze állt ettől.
Hiába égeti el azt a bizonyos levelet, újra és újra előkerül és szellemképként megjelenik az előző asszony is, hogy a halálba kergesse. Paxanak még az öngyilkosság is könnyebb útnak tűnik, mint az, hogy szembenézzen a rettenetes kérdéssel: vajon a szellemkép egy másik dimenzióból jött, vagy az ő tudatalatti félelmeinek kivetülése? Elég-e jónak és tisztának lenni szenvedély nélkül? Erzsébet lehet-e több, mint Vénusz? Képes-e nevén nevezni énjének eddig eltitkolt, megtagadott részét?

Néhány szó a regényről: erősen érződik rajta a modern finn irodalom hatása, azonban egy dologban jelentősen különbözik a finn szerzők műveitől: túllép a nihil végzetességén és igent mond az életre.  Sajnos, bár a modern írók tökéletesen mutatják be a fogyasztói társadalom ürességét, de nem tudnak válaszolni a miértre, hogy miért érdemes mégis, miért érdemes élni, akkor is, ha a test minden kívánsága beteljesül. Ez az egyetlen modern nyelvezetben és felfogásban íródott regényem, de tartalmában illeszkedik életművem értékkereső és értékmegőrző vonalához.

Érdekesség, hogy bár több magazin is esélyes volt arra, hogy először jelentessék meg nyomtatásban is novelláimat, mégis ennek a regénynek a záró fejezete jelent meg először nyomtatásban. Érdekes játéka a sorsnak, de talán nem véletlen: valami fontosat tudtam elmondani ezen keresztül a női lélekről. Szerencsés voltam: sok nő ajándékozott nekem részt a lelkéből, sok sorsnak voltam részese, nekem ezekből a tört üvegdarabokból kellett mozaikot készítenem. Hogy hogyan sikerült? Döntsék el az olvasók.

A regény egyben tisztelgés a száz éve született Weöres Sándor előtt is: a vázát Csiribiri című verse adja – egy eddig talán kevésbé közismert dimenzióban.

„Boldogság – egyáltalán mi az? Egy élet, amit valakivel el lehet tölteni, ragyogás és lobogás nélkül, vagy ennél több? Ez máris több lenne, mint ami a legtöbb embernek megadatik.
Szabad-e kompromisszumok árán keresni a boldogságot?
Szabad-e lemondani a boldogságról, ha csak a megalkuvás az ára?”

„…minden hídban van valami szent, ahogy az egyik partról az átkel az ember, eljátssza előre azt a nagy utat, ahogy az ember a halálban átkel ebből a világból az elkövetkezőbe. Nem véletlenül nevezték a rómaiak a papokat a hidak őreinek.
Talán még az ő életében is lesz a nagy átkelés, a halál előtt egy kis átkelés a régiből az újba, talán ebben az évben neki is jön valami jó, valami új – s bár nem szokott, mégis valami ima-félét suttogott maga elé:
– Add meg, Uram, hogy egy kicsit én is boldog legyek…”

„- Tudni akarom, hogy mit akarsz, hogy hogyan szabadulhatok meg tőled! – ledobta magáról a takarót, vállon ragadta a nőt, nem törődve azzal, hogy a belőle áradó hideg szinte égetett – de nem bírta megfordítani. Kiugrott az ágyból, hogy az arcába nézzen, az a pár lépés, amíg megkerülte végtelenül hosszúnak tűnt, végül ott állt előtte, de a haja takarta az arcát. Letérdelt elé, hogy a szemébe tudjon nézni…
Megfagyott ereiben a vér, meztelennek, védtelennek érezte magát; mert az asszonynak nem volt arca: frizurája csak valami végtelen sötétséget keretezett.
S a sötétség mélyéről még egyszer hallotta a verset: – Szellő-lány – de most, mintha valami kis gúny is érződött volna a hangban.”

„Nem tudta mennyi idő telt el, csak nézte őket. A férfi háttal állt neki, nem vehette észre – a nő viszont egyszer mámorosan hátra vetette a fejét, majd lassan visszahajtotta és a szemébe nézett és olyan diadalittasan nézett a szemébe, mint aki tudja: végleg legyőzte őt.”

„Ott, az ágy szélén, ezen az álomtalan éjszakán megátkoztam azt a nőt, aki szeretni fogja, akit szeretni fog. Ha valóban szereti, ne legyen nyugovása mellette az ágyban, kerülje el az álom, vagy őt, vagy saját magát veszítse el, sorvadjon el, s ha mégis kitart mellette, lassanként hagyja el józan esze és haljon meg!
Úgy éreztem, hogy a lelkem, mint fekete keserűség kiáradjon belőlem és átitasson mindent, ami a lakásban, a férjem életében van. Bármihez is ér majd az a nő, átkot fogjon, átokhoz érjen, minden egyes perctől, amit a lakásban tölt, egyre átkozottabb és keserűbb legyen.”

„– Nézz magadra! A szemeid karikásak, az elmúlt hetekben megráncosodtál. – Hirtelen a lány hajába kapott és két marékkal kitépett belőle és a szeme elé tartotta: – ma még csak egy-két szál, de hamarosan ritkulni és őszülni fog a hajad. Nézz a tükörbe!
A háta mögé állt, két kezével megfogta a fejét és kényszeríttette, hogy a tükörbe nézzen. A tükrön a vakfoltok elkezdtek terjedni végül az egész keretet betöltötték. Mögüle egy öregasszony meztelen teste rajzolódott ki.
– Látod magadat? Ilyen leszel hamarosan. Mit gondolsz, mennyit bír ki egy ember úgy, hogy egyetlen éjszaka sem jut pihentető álomhoz jutni? Elárulom, nem sokáig. És akkor vagy meghalsz, vagy elhagy. Ki tudna szeretni egy ilyen öregasszonyt? Ha elhagy, akkor talán életben hagylak. Mert látni akarom, ahogyan magad alatt vánszorogsz az utcán, mert ugyanúgy elveszítetted azt, akit szerettél. Látni akarom a könnyeidet és utána a megfásult arcodat. És akkor már nem kell, hogy megöljelek, mert te fogod várni és kívánni a halált. Ezt akarod?”

„Kábultan kikóválygott a teraszra
A férfi nem tartóztatta.
Ott állt a terasz szélén, s nézte a munkába induló embereket. Vigyáznia kell, hogy ne essen rá senkire se, elég, ha ő meghal. Mit is mondott az álomkép? Fejjel előre, az a biztos. Tízig számol és ugrik.”

ajto 3

„Ma éjjel még lenne lehetőséged, hogy átlépj azon az ajtón, de ha felébredsz, már többet nem térek vissza hozzád, már nem nyílik meg előtted… Azzal, hogy legyőztél, magadat zártad ki belőle.
– Ma éjjel még nyitva van az az ajtó, amin a múltkor nem akartam belépni?
– Ma éjjel még igen.
– Vezess oda, be akarok menni és ott is le akarlak győzni.
– Ha legyőzöl, minden rendben lesz… de figyelmeztetlek: ha belépsz, akkor te is álomképpé válsz. Egy másik világ része leszel. És ha vesztesz, akkor nem tudsz visszatérni, örökké abban a világban maradsz. Ebben a világban a Paxa nevű lány kómába esik, vagy sikerülne is kikerülni belőle, egy nyáladzó üres szemű idióta lesz belőled… biztos, hogy ezt akarod?”

 

magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Next Post

Kifizetetlen fűtésszámlák - Kiaknázatlan forró vizeink

csü nov 21 , 2013
Családok ezrei nélkülöznek, üres zsebbel fagyoskodnak otthonaikban. Szigetelések ide, rezsicsökkentés oda, fűtésre egyre kevesebb pénz marad. Pedig a Kárpát-medence őseink által gazdagságra, fényűzésre kiválasztott hely. Természeti kincseink hazai kiaknázása azonban a mai napig döcögősen halad, az itt élő nemzet megnyomorítására. A “fenntarthatóság” divatszíneiben tündöklő, energiatakarékos napkollektor beruházásai lépten-nyomon fellelhetők, elfeledtetve […]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás