Hogy mit is jelent ennek a, ma már csak dísztárgyként használatos tárgynak a neve, azt az öregek tudják igazán, akiknek valaha ajándékként, vagy mindennapos használati eszközként járt a kezükben.
Akár azt is mondhatnánk, hogy a régi idők mosógépe, ami egy idős az ember ruházatának megjelenésével. Eredetét talán senki nem ismeri igazán, megtalálható régi görög írásokban, de még a rómaiak is szívesen használták. Nálunk Magyarországon, nem egyszerűen csak mosóeszközként ismerték, hanem úgymond szerelmes ajándékként is népszerű volt a fiatalok körében. Általában kemény fából készítették, hogy időtállóbb legyen és mosási feladatainak is tökéletesen megfeleljen. Akkoriban a mosás egész napos tevékenységnek számított és habár többnyire nők végezték, kemény fizikai munkát igényelt.
József Attila : Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Bartha Lajos/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
