Püski István: magyar tudat

Létezik ma Magyarországon jobb- és baloldal? A válasz egyértelmű: nem. Azonban van nemzettudat, a fogalommal azonban sokan nem tudnak mit kezdeni. A Püski Kiadó nemzettudatáról kiadott könyvek ezrei tanúskodnak.

A legendás hírű Püski család az első könyvesboltját 1938-ban, a Szerb u. 17-ben nyitotta meg. A Püski Kiadót Püski Sándor 1939-ben alapította, Magyar Élet Könyvkiadó néven. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem.

A líra, a próza és a dráma műfajában is időt álló műveket adott ki, elég csak Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula és Tersánszky Józsi Jenő nevét megemlítenünk. Szám szerint is jóval több a forrásértékű tudományos, fontos ismeretterjesztő és a radikális politikai mondanivalót hordozó könyv a Magyar Élet-kiadványok összességében. László Gyula ősmagyarság-kutatási alapműve, Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső és Veres Péter tanulmánygyűjteménye is fémjelzi kiadói programját.

Püski István, a kiadó mai tulajdonosa ott folytatja szülei megkezdett munkáját, ahol ők azt abbahagyták.

„Nemzettudat, a haza iránti elkötelezettség nélkül a magyar ember elvész a világban. Egy nép hogyan maradhat fent és mitől tudja megőrizni saját lelkiségét? Az oktatás és a politika önmagában nem elegendő. Ha a társadalom legkisebb egységének, a családnak nincs magyarságtudata, akkor semmi nem segít rajta – mondta a „Magyar Tudat” című előadásában Püski István. Amíg a múltunkkal, az ősiségünkkel nem vagyunk tisztában, addig nincs nemzetünk sem” – tette hozzá.

„Az 1940-es években pezsgett az irodalmi élet. A mozgalom a szárszói táborokon és a könyvnapi találkozókon kívül az irodalmi estéken vált személyessé. A fővárosban (a Sportcsarnokban és a Városi Színházban), Diósgyőrben, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Sepsiszentgyörgyön, Désen, Szabadkán, Zentán, Sopronban, Székesfehérváron, Debrecenben, Tiszaladányban jártam az írók egy-egy nagyobb csoportjával. Olvasóink, könyvbarátaink rendezésében mindenütt zsúfolt termekben, nagy ünnepléssel és lelkesedéssel fogadták az előadásokat. (Egyedül Zentán sikerült gyengén valamilyen rendezői ügyetlenség folytán beállt időpont-zavar miatt.) Az írók ezeken kívül, különösen 1942 óta, egyesével, kettesével, vagy csoportosan tartottak irodalmi esteket százával. Nem győzték már idővel a meghívásokat mind elfogadni. Az irodalmi esték alkalmából a legtöbbször könyvvásárt is rendeztünk.

Még ugyancsak 1944-ben, augusztus végén nálunk jött össze szinte a teljes írócsoport. Ott volt Asztalos István, Balogh Edgár, Darvas József, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Sinka István, Szabédi László, Tamási Áron, Veres Péter, és talán még Németh László és Szabó Pál is. Itt hosszas, de barátságos vita után a baloldali, az ún. Szabad Szó-csoport bejelentette, hogy az elkövetkező politikai küzdelemben részt kívánnak venni, de nem valószínű, hogy a koalíciós partnerek miatt a többiek politizálását, legalábbis mindjárt az elején, biztosítani tudják. Máris biztosítani tudják azonban a szellemi szabadságukat és az irodalmi munkájuk folytatását. A helyzet fejlődése majd meghozza a további teendőket” – mondta Püski István.

Irodalmi est Békésen 1946-ban Szabó Lőrinccel és Sinka Istvánnal

A Püski család könyvesboltját 1950-ben államosították. Kártérítést nem kértek, pedig elvittek tőlük mindent, még a könyveket is, pedig azok nem a család tulajdonát képezték. Medgyessy Ferenc szobrászművész, a család jó barátja ajánlotta fel segítségét. A Püski házaspár a nehéz időkben könyvkiadás helyett szobrászattal kereste kenyerét, a könyvek kiadásáról azonban még ekkor sem mondtak le. Önzetlenül, a lehetőségeikhez mérten támogatták az írókat.

A korra jellemző módon, a két idősebb fivért nem vették fel egyetemre, ekkor ők úgy döntöttek, elhagyják az országot és elmennek New York-ba. Államellenes összeesküvés felbújtásért 1962-ben Püski Sándort elítélték. A család itthon maradt tagjai hamarosan követték a fivéreket.

Könyvesbolt New York-ban a 2-es Sugárúton

New York ugyanúgy otthont adott művészeknek, íróknak, politikusoknak, mint Budapest. A Püski galériában megfordult többek közt Sinkovits Imre, Szalay Lajos, Für Lajos is.