A kovásznai, 66 éves Szabó Etelka 1968-ban kezdte meg magyar tanári pályafutását, többek között ő is alapító tagja a Körösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületnek. Évtizedes munkásságát a helyi önkormányzat a városnapok alkalmával Pro Urbe-díjjal köszönte meg.
– Hogyan fogadta ezt a megtisztelő kitüntetést?
– Nem számítottam rá, ugyanis nem az a típus vagyok, aki díjak után áhítozik, sőt, az is meglepett, hogy ezelőtt pár évvel Gödriné Molnár Márta kolléganővel megkaptuk a pedagógus életműdíjat. A mostani kitüntetés után úgy gondolom, elérkeztem életem azon pontjához, amikor számot kell vetnem arról, mit tettem eddig, s annak mi haszna, célja volt. A tanügyben és a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületnél végzett tevékenységemet leginkább Mikes Kelemen szavaival tudnám jellemezni: „nem az adomért szolgál az ember”. Amikor elköteleztem magam a tanítás mellett, akkor elhivatottságból álltam annak szolgálatába, és itt van az érdekes ellentmondás, hiszen évtizedeken át ezt az ügyet szolgáltam, de mégsem voltam szolgáló soha.
– Miért látták szükségesnek a Körösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület megalapítását?
– Kovásznán az említett egyesület megalapítása előtt is létezett irodalmi élet, de szervezetlen formában, ezért a több mint húsz kollégával közösen úgy gondoltuk, hogy ezeket az irodalmi köröket szervezett formába kellene tömörítenünk. 1990-ben, Gazda József vezetésével megalapítottuk az egyesületet. Természetesen, Kőrösit tettük a munkásságunk középpontjába, elsősorban őt népszerűsítettük, Széchenyit idézve, pénz és taps nélkül végeztük munkánkat. És bár Kőrösi volt a középpontban, mégsem hordtunk szemellenzőt, mert a nagy világjáró mellett a többi helyi hírességnek is teret adtunk: így alakult meg többek közt, a volt kolléga nevével fémjelzett Fábián Ernő Népfőiskola, valamint az Ignácz Rózsa Irodalmi Kör.
– Ön lektorálja Gazda József könyveit. A szakmát tanulta?
– Számomra még kimondva is nagy szó a lektorálás, mert ezt a „szakmát” nem tanultam. Én gondozom a könyveket, mindezt magamtól sajátítottam el, persze kaptam hozzá segítséget szakavatottaktól. A kötetek megjelentetésénél az én munkám a szöveg szerkesztése és nyomdakésszé tétele.
– Említette, hogy pár napja éppen a vajnafalvi iskolába hívták, helyettesítőnek. Most is besegít az oktatásba?
– Már nem tudok oktatni, mivel eléggé beteges lettem, de azért hívtak Papolcra és Vajnafalvára is, hogy helyettesítsek, ám visszautasítottam. Pedig nagyon szerettem az oktatást és a gyerekeket is. Bár idegesít az új tanügyi rendszer, sőt, teljesen kiborít, mert mindent szolgál, csak éppen azt nem, hogy a diák elsajátítsa a tudást. Az irodalom metanyelvet oktat, ahelyett, hogy annak szeretetét csepegtetné a fiatal lelkekbe. Mindent megtanítanak a regényről, ám mindezt úgy teszik, hogy közben el sem olvastatják a művet.
Székely Hírmondó/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
