Ehető vadnövényeink a természetben. Az emberiség táplálékául régen kizárólag a természetben gyűjtött termések, levelek, gyökerek szolgáltak. Ma már ez lehetetlen: túl sokan lettünk, a természet pedig egyre fogy. Csemegeként, vagy szükség esetén azonban, még ma is felhasználhatjuk azt, amit erdő és rét kínál.
Nyár végére és őszre számos erdei bogyó érik, amit nyersen vagy feldolgozva is fogyaszthatunk. Lássuk, melyek ezek!
A fekete és vörös áfonya hazánkban igen ritka (utóbbi védett faj nálunk), de a környező hegyvidéken lehet csemegézni belőlük. Fekete áfonyát ősszel már csak a magasabban fekvő hegyvidékeken találunk, a vörös áfonya viszont épp kora ősszel érik.
Nyár végén, ősz elején érik a hamvas szeder, melynek alacsony, elfekvő bokrai az erdők alját hálózzák be, míg a földiszeder inkább erdőszéleken jellemző nagyobb bokor. Magas C-vitamin és antioxidáns tartalmú, értékes termésük fogyasztható nyersen, vagy lekvárnak, szörpnek feldolgozva.
A bokrokon termő fekete bodzából is gyűjthetünk még ősz elején, ha a madarak meg nem előznek bennünket. Csak lekvárnak megfőzve, magjait kipasszírozva használjuk, mert zöld részei és magja is enyhén mérgező.
A zselnicemeggy szintén apró termést érlel, mely a bodzához hasonlóan főzve, passzírozva, mag nélkül felhasználható vegyes lekvárokhoz, almával, szilvával együtt.
Kora őszre érik meg, a húsos som sötétpiros termése a délies hegyoldalakon. Télire befőttet, vagy magjait eltávolítva – vadhúsok mellé – fanyar ízű lekvárt készíthetünk belőle.
A késő ősz vadgyümölcse a galagonya,
a csipke
és a kökény.
A vadrózsa csipketerméséből – a fagyok előtt gyűjtve – kicsit megtörve, hidegen, langyosan áztatva magas C-vitamin-tartalmú teát készíthetünk. A fagyok után szedett, érett, csipketermést megfőzve, többször átpasszírozva, édesítve készül a hecsedli lekvár. A galagonya és a kökény termését szintén az első „dércsípés” után érdemes szedni, de akár egész télen át szedhetők fanyar lekvár, szörp, hideg gyümölcsital készítéséhez.
A zöld levél növények közül kora ősszel még szedhető a kövér porcsin. Az ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag gyomnövény igazi túlélő, a legmostohább körülmények között is megél, de kertekben is elszaporodik. A friss porcsinlevél kiváló salátákhoz, zöld turmix italokhoz, de főzésnél is felhasználható.
Az őszi esők feléleszthetik az idei száraz nyár után a gombákat. Ha szerencsénk van, előbújik még az erdőkben a vargánya,
a sárga rókagomba,
a nagy őzlábgomba,
az erdei csiperke,
és a fűszergombaként kiváló szegfűgomba
a réteken, illetve a folyók árterének korhadó fáin a sárga gévagomba.
Még télen is érdemes keresni a változatosan elkészíthető júdásfülgombát.
Őseinket az ősz száraz termésekkel és földalatti gumókkal, hagymákkal is ellátta. Ma már a diófélék kivételével nem igen használjuk ezeket. Egykor, ínséges időkben a bükk termése pirítva fontos lisztpótló volt. A ma már védett vízi növényünk, a sulyom termését ősszel és télen is gyűjtötték, sütve-főzve fogyasztották. A régi pásztorok kedvelt tápláléka volt néhány mocsári növény, például a gyékény és a nád lisztes-kásás állagú földalatti gumója, melyet főzve fogyasztottak. Ma vizeink szennyezettsége miatt kérdéses, hogy ehetőek lesznek-e még valaha ezek a növények.
herbahaz/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
gévagombát ugy rakom el mint az uborkát, konzerválom.