Materiális alapokon nyugvó, méregdrága berendezésekkel felszerelt otthonokban manapság nincs helye a házi oltárnak.
A mai kor rohanó embere nem tartja a kapcsolatot a szellemi világgal, inkább buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető mandalákat fest, rajzol, pingál, vagy a kínai kultúra feng shui divatjának megfelelően rendezi be életterét.
Kevesen tudják, hogy az idegen erők negatívan hatnak a hagyományos, magyar térrendezés szerint kialakított erőrendszerre.
A magyar ház szerkezete olyan jelképrendszeren és kozmikus alapokon nyugszik, amelyek a teremtés folyamatának sok évezredes ismeretéből születtek. Minden építészeti elem valamilyen máig működő szimbólum, amely az életet, az embert szolgálja, energiaszintjét emeli.
Őseink nem véletlenül alakítottak ki otthonaikban szakrális helyet. Ha valahol megbillent az egyensúly, a házi oltár helyreállította, az ártó erőket semlegesítette.
A házi oltár univerzális orvosság.
Őseink, hitük szerint, a házi oltáron helyezték el az Atyaisten, az Anyaisten és a Fiúisten magyar jelképeit.
Így volt egyensúly és harmónia, az apa, anya és a gyermek három családtagjának megfelelően. (Később a kereszténység térhódításával az anya szent helyét a szentlélek vette át.)
A házi oltár helye eredetileg a lakás észak-nyugati részén van, de mivel a magyar térrendezés szabályai évezredek óta tudatunkban élnek, ösztönösen ráérzünk a megfelelő hely kiválasztására.
A lelki feltöltődés színtere hitünk, vallásunk és ízlésünk szerint berendezhető, természetesen praktikussági szempontokat szem előtt tartva. (A gyertya tisztító hatásáról semmiképpen ne feledkezzünk meg.)
Az oltáron elhelyezett jelképek vonzzák a megjelenített erőformát és magas szintű, éltető és felemelő erőteret hoznak létre. Ezzel az isteni erővel feltöltik otthonunkat.
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments