Ősi és érett kultúránkban a koros embereket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a számító érdekből, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd ki a családból, hanem azért, mert a lélek még érzékeny volt, a szellem nyitott volt, s a koros ember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt!
A koros ember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték!
Nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!
Visy Katalin
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
