Fesztiválokon, rendezvényeken egyre több helyen jelennek meg a hagyományos harcászati eszközök. Kicsik és nagyobbak boldogan próbálják ki a tradicionális magyar, mongol, és szkíta íjakat, edzők és ifjú tehetségek vezetik be az ősi tudomány rejtelmeibe a kíváncsiskodókat.
Joó Attila Iharoson hosszú évek óta tanítja őseink harceszközeinek használatára a fiatalokat. Errefelé a fiúk és lányok nem plázákban ténferegnek, vagy konditerembe járnak. Iskola és munka után összeverődik a kis csapat, és keményen edz, éppen úgy, ahogy azt őseink tették. A hagyományőrző sportról az edzőt kérdeztük.
– Mióta íjászkodnak ezen a településen?
– Valójában csapatunkban az íjászkodás csak a második helyen áll. A kardozás és a lándzsavívás a fő profilunk. A Szent László Lovagrend is karddal és lándzsavívással indult, csak később kezdtünk el foglalkozni íjászattal.
– Mit kell tudni az itt látható íjakról?
– Hagyományőrző íjak ezek, magyar, mongol, és szkíta fegyverek.
– Számít, hogy a történelem során mikor készültek az íjak? Ahogy az időrendben haladunk korunk felé, precízebbek?
– Nem az időrend dönti el, hogy melyik veszélyesebb. Mindegyiket emberélet kioltására tervezték. Ha jobban szemügyre vesszük az itt látható íjakat, mindről elmondható, hogy visszacsapó formációra készült. Sok különbség nincs közöttük. Gyilkolás szempontjából mind ugyanolyan.
– Fakeretes és üvegszálas íjakat ismerünk. Önök melyiket használják?
– Beszereztünk fa íjakat is, de többnyire üvegszálasokkal edzünk. Ezekbe az íjakba bele van szőve az üvegszál, amely rugalmasságot ad, elnyűhetetlenek, de megvannak a hátrányai is. Akadályozva van a visszacsapódás, ezért lomhábbak.
– Íjászatot fogunk látni a Szent László Napokon is?
– Igen.
– És mi másért lesz érdemes július 4-én Iharosra látogatni?
– Mint minden évben – a sok színes program mellett -, nagyon komoly harcászati bemutatók lesznek.
– Kitartóan küzdenek, edzenek a fiúk, amint azt már több éven át láthattuk. Hány fős a csapat?
– Lassan elérjük a húsz főt. A létszám kicsit változik, különösen a lányok hozzáállása miatt, de a harcos létszám elég stabil. Az utóbbi időben nőtt is, és erősödött is a csapat. Harcászat szempontjából az újak még nincsenek azon a szinten, mint a régebbiek, de gyorsan képesek felzárkózni. Ügyesek a fiúk és a lányok.
– A lányok is harcolnak?
– Sajnos nem. Van egy két lány, aki beszáll az íjászatba, vagy a kardozásba, de általában túl félénkek. Tartanak attól, hogy megsérülnek. Pedig a sérülések száma nagyon kevés.
– Kikkel veszik fel a versenyt, kikkel szemben harcolnak? Vagy inkább csapaton belül mérik össze erejüket?
– Csapaton belül elég keményen edzünk. Megvannak hozzá a gyakorló kardjaink is, de összességében elmondható, hogy mindenki félti a maga felsőbbrendűségét. Az egyes csapatok úgy tartják, jobbak másoknál. Nem szívesen akaszkodnak össze másokkal. Talán ez azért van, mert akkor kiderül, hogy valamelyik csapat mégsem olyan „jó”. Mi szívesen összemérjük a tudásunkat bárkivel, más csapatokkal is.
– Szent László Napokon Iharoson találkozunk, addig is sok sikert, kitartást a harcokhoz.
– Köszönjük, viszont látásra július 4-én!
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
