Öröm Clevelandben: Újra megnyílik a magyar templom

 

 

 

 

 

 

 

Óriási az öröm Clevelandben. November 4-én újra megnyitja kapuit a 2010-ben bezárt Szent Imre-templom. Sőt, visszatér a templom magyar papja, Siklódi Sándor atya, akit a megszűnés után Chicagóba helyeztek.

„Közösségünk rendkívül boldog” – nyilatkozta a clevelandi lapnak Pelle Miklós orgonista, majd hozzátette, hogy nagy tömeget várnak a november 4-i misére.

Korábban Richard Lennon clevelandi püspök az alacsony látogatottság, a paphiány és az anyagi gondok miatt 50 katolikus templom bezárását kezdeményezte, köztük a magyar bevándorlók által 1904-ben épített Szent Imre-templomét is.

Nemzetközi tiltakozás kísérte az akciót. Amerikai magyar közösségek, magyar egyházi vezetők a Vatikánnál is tiltakoztak. XVI. Benedek pápa az ötven bezárt templomból tizenegy működését visszaállította. A clevelandi magyar közösség ezért nagyon hálás Rómának.

Az Egyesült Államok legnagyobb magyar katolikus közösségének, a clevelandi Szent Imre-plébániának legfeljebb hetei vannak hátra. A helyi püspök döntése alapján várhatóan lakat kerül az 1925-ben felszentelt templomra; az épületet eladják vagy ledózerolják. Ezzel lezárulni látszik az ohiói nagyváros “magyar” korszaka. A múlt században volt olyan időszak, amikor – némi túlzással – a ma félmilliós települést a világ második legnagyobb magyar városának, “amerikai Debrecennek” nevezték.

Lakat a templomokra

Kilencven éve, 1920-ban a lakosság 18 százaléka vallotta magát magyarnak. A múlt század közepén is majd’ félszázezer, anyanyelvét bíró hazánkfia élt a városban, s még többen a tágabb környezetben. A 2000-es amerikai népszámlálás Ohio államban 200 ezer olyan embert talált, aki magyarnak vallotta magát, ám csak nyolcezren mondták azt, hogy otthon is anyanyelvüket használják. Ezért is élet-halál kérdés minden magyar központ fennmaradása.


Miközben körbejárjuk az impozáns méretű Szent Imre-templomot, az Erdélyből idekerült plébános, Siklódy Sándor elmondja: a vasárnapi misékre 100-120 ember jön el; ünnepeken többen vannak, s 600 család tartozik az egyházközséghez. De a plébánia fennmaradása nem csak nekik szívügyük; a templom mellett található a cserkészotthon, ahova 100-120 (jelentős részben protestáns) fiatal jár. Az épület alagsorában kialakított nagyteremben pedig vacsorákat, rendezvényeket tartanak: érthető tehát, ha a clevelandi magyarok még tüntettek is a püspök hivatala előtt. Ám Richard Lennon hajthatatlan. Kinevezése után ötven templom bezárásáról beszélt, s 24-re (köztük litván és lengyel közösségekére) már keresztet is vetettek – a szentimrések is mind kevesebb reménnyel várják a vatikáni felülvizsgálatot.

Hamarosan felszámolhatják a Szent Imre-templomot, a clevelandi magyarok egyik legfontosabb központját. Ötven évvel az utolsó emigránshullám érkezése után változóban van az amerikai magyarság. A régiek lassan elfogynak, ám az óhazához másként kötődő újabb nemzedék tagjai közül sokan nyelvtudás nélkül is tesznek a magyar megmaradásért.

Az Egyesült Államok legnagyobb magyar katolikus közösségének, a clevelandi Szent Imre-plébániának legfeljebb hetei vannak hátra. A helyi püspök döntése alapján várhatóan lakat kerül az 1925-ben felszentelt templomra; az épületet eladják vagy ledózerolják. Ezzel lezárulni látszik az ohiói nagyváros “magyar” korszaka. A múlt században volt olyan időszak, amikor – némi túlzással – a ma félmilliós települést a világ második legnagyobb magyar városának, “amerikai Debrecennek” nevezték.Lakat a templomokra

Kilencven éve, 1920-ban a lakosság 18 százaléka vallotta magát magyarnak. A múlt század közepén is majd’ félszázezer, anyanyelvét bíró hazánkfia élt a városban, s még többen a tágabb környezetben. A 2000-es amerikai népszámlálás Ohio államban 200 ezer olyan embert talált, aki magyarnak vallotta magát, ám csak nyolcezren mondták azt, hogy otthon is anyanyelvüket használják. Ezért is élet-halál kérdés minden magyar központ fennmaradása.

Miközben körbejárjuk az impozáns méretű Szent Imre-templomot, az Erdélyből idekerült plébános, Siklódy Sándor elmondja: a vasárnapi misékre 100-120 ember jön el; ünnepeken többen vannak, s 600 család tartozik az egyházközséghez. De a plébánia fennmaradása nem csak nekik szívügyük; a templom mellett található a cserkészotthon, ahova 100-120 (jelentős részben protestáns) fiatal jár. Az épület alagsorában kialakított nagyteremben pedig vacsorákat, rendezvényeket tartanak: érthető tehát, ha a clevelandi magyarok még tüntettek is a püspök hivatala előtt. Ám Richard Lennon hajthatatlan. Kinevezése után ötven templom bezárásáról beszélt, s 24-re (köztük litván és lengyel közösségekére) már keresztet is vetettek – a szentimrések is mind kevesebb reménnyel várják a vatikáni felülvizsgálatot.
A templomfelszámolási hullám okairól keveset tudni; egyes híresztelések szerint a gyermekmegrontási ügyekben elítélt egyházmegyének nincs pénze a kártérítésekre, így az ingatlanok értékesítésével próbál forrásokhoz jutni. Mások paphiányról, a közösségek egyházfenntartói erejének gyöngüléséről beszélnek; ám egyik sem érinti a Szent Imrét. Siklódy Sándor máig az Erdélyi Egyházmegye állományába tartozik, a közösségnek pedig 700 ezer dollár tartaléka van. Az egyházközség érdekében Dennis Kucinich, Cleveland demokrata kongresszusi képviselője levelet fogalmazott a katolikus hierarchiának, ám választ nem kapott. Ugyanígy járt a Heti Válasz is, amikor Lennon püspöktől írásban érdeklődött a bezárás okairól.
“Angolul is beszélünk”

“A hívek közül kevesen mennek át a Bakájra a távolság és a környezet miatt; sokan inkább angol nyelvű közösséget választanak” – legyint lemondóan Siklódy atya. A “Bakáj”, azaz a Buckeye Road és a szomszédos utcák alkotta negyed, a clevelandi, sőt az amerikai magyar mitológia híresebb szereplője. A hajdani kis-Magyarország mára fekete gettóvá vált. A Szent Imre és a mostanra bezárt Szent Margit szinte eltörpül a Buckeye Road főszékesegyház méretű, 1200 férőhelyes magyar temploma, a Szent Erzsébet mellett. A püspöki döntés megmásíthatatlan: utóbbi marad hát Cleveland és környezetének (ami akár többórás autózást is jelenthet) utolsó magyar temploma.
Az 1918 és 1922 között emelt épület hajdani népes közösségéről Antal András plébánostól tudunk meg többet. A szintén erdélyi lelkipásztor sorban mutatja a gyülekezet tablóit: a harmincas években a magyar katolikus általános iskolába 1200-an jártak, s a Szent Erzsébetnek még női tekecsapata is volt – dalárdák, hitbuzgalmi egyletek, olvasókörök mellett. Ma már csak néhány tucatnyian látogatják a miséket, igaz, nagyobb ünnepeken két-háromszázan is összejönnek. A kilencvenes évek elején néhány fiatal erdélyi család jelentette az utánpótlást, aztán ők is továbbmentek a kertvárosokba. Antal atya nem számít arra, hogy a Szent Imre bezárása után tömegek jelennének meg a templom, illetve a háromemeletes plébánia körül, mert a Szent Margit egyházközségből is csak hárman iratkoztak át.

Nincs mit tenni, a “Bakájnak” rossz a híre. Nem minden ok nélkül: körutunk során nekünk sem akaródzik kiszállni az autóból, mert élőben látunk mindent, amivel eddig csak amerikai filmekben találkoztunk. Bedeszkázott házak, üres, rohadó üzletek mindenfelé; az utcán nem túl bizalomgerjesztő figurák őgyelegnek. A régi magyar világra emlékeztet még az Orbán virágüzlet felirata (a cég tulajdonosai már nem magyarok), meg a Lucy’s cukrászda. De ottjártunkkor utóbbi zárva volt: a híres rétesspecialista tulajdonos felesége tavaly egy fegyveres rablásban megsebesült.

Kis erőfeszítéssel mégis magunk elé tudjuk képzelni azt, amiről Bőjtös László, a clevelandi magyarság nagy öregje, hazánk helyi tiszteletbeli főkonzulja mesél. Az amerikai életét szintén a “Bakájon” kezdő ötvenhatos menekült, sikeres építész még látott üzleteket, amelyekre ki volt írva: “We speek english too” (Angolul is beszélünk). Merthogy az állam nyelve nem kellett a boldoguláshoz. A negyvenezres, szinte kizárólag magyarok által benépesített negyedben minden volt, amire az embernek bölcsőtől a koporsóig szüksége lehetett.

Hét templomot, nyolc közösségi házat építettek az itt élők, telente disznóvágás volt a mellékutcákban. Még a fekete sofőr is azt kiáltotta a buszon a Buckeye-ra érve: “Magyarok, leszállni!” A múlt század elején kitántorgott, helyi nehéziparban dolgozókhoz a második világháború és az ötvenhatos forradalom után érkezők is csatlakoztak. Ám hamarosan vége lett a kis-Magyarországnak. De nem a clevelandi magyarságnak Bőjtös László azt mondja, nem is jó, ha az önazonosság-tudat legfontosabb része a területi egységhez való ragaszkodás. Az ötvenes évek végétől elindultak az emberek a kertvárosokba, s a hetvenes évekre a “Bakájon” már csak azok maradtak, akik túl öregek vagy túl szegények voltak az elköltözéshez.

Összetart a magyar étel

Lauer Edit, az Amerikai-Magyar Koalíció – a tengerentúli magyarok ernyőszervezete – tiszteletbeli elnöke ugyanakkor nem feltétlenül a magyarság eltűnésének jelképeként gondol a “Bakájra”. “Minden közösséggel, még a kínaiakkal is megtörténik, ami a clevelandi magyar negyeddel. Az emberek keményen dolgoztak, tehetősebbek lettek, továbbköltöztek az elővárosokba” – magyarázza Lauer.

Az asszimilációnak azonban mindenki jobban ki van téve az új közegben. A városból kikerültek nyomát kutatva jutunk a jellegzetes kertvárosba, Walton Hillsbe, az Első Magyar Református Egyházhoz. Ennek a gyülekezetnek a története is a Buckeye-ról indul. A hívek elköltözése miatt egyre árvább lett a templom, a régi épületet eladták, s 1995-re felépítették az újat. A fiatal magyarországi lelkipásztor, Krasznai Csaba 2003-ban került a 240 tagot számláló közösséghez, s a “Bakájra” már csak egy temetés alkalmából jutott el. Mint mondja, a magyar istentiszteletet értő hívek lassan kihalnak, a csak angolul értők száma stagnál, sőt tavaly enyhén növekedett.

Akadnak olyanok, akik a magyar egyházi közösséghez már legfeljebb egy-egy disznótoros vacsora erejéig kapcsolódnak, de ők is nélkülözhetetlenek a fennmaradáshoz. Mivel Amerikában az egyházak nem kapnak állami támogatást, a gyülekezeteknek kell megkeresniük a rezsire, nyári táborozásra valót. Ezért az amerikai magyar templomok közösségi tereiben megszokott látvány a csigatésztát készítő, fánkot sütő asszonyok forgolódása: ezek értékesítése nélkül itt nincs magyar közösségi élet.

Ezt a világot olyan, jellemzően a másod-harmadgenerációhoz tartozó emberek is éltetik, akik már sokszor nem beszélik őseik nyelvét, esetleg sosem jártak Magyarországon, de magyarnak vallják magukat, részt vállalnak a templom fenntartásában. Anynyira fontos nekik családjuk múltja, hogy, mondjuk, adakoznak a clevelandi Magyar Örökség Múzeumának fenntartására. Az intézmény egy belvárosi plázában talált otthonra, s elsőre furcsa a jellegtelen bevásárló-központi környezetben a kalotaszegi szőttesek látványa. Mészáros Andrea, a múzeumot fenntartó társaság vezetője évi háromezer látogatóról számol be; az ötvenezer dollárnyi költségvetés szinte kizárólag adományokból és a múzeum ajándékrészlegének értékesítéseiből jön össze. Az angol nyelvű szakácskönyvekért vagy pirospaprikáért olyanok is betérnek, akik legfeljebb zavartan mosolyognak a magyar szó hallatán.

De ettől még lehetnek elszánt magyarok: az Amerikai Magyar Koalíció elnöke, a középkorú üzletember Max Teleki például keveset tud magyarul, ám harcosan lobbizott Washingtonban a szlovákiai nyelvtörvény ellen.

 

hetivalasz/magyarno.com

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Next Post

Kertek függőlegesen

sze okt 24 , 2012
                                                                                                                                                                                                                                                                                            A kertről mindig egy vízszintes felület jut eszünkbe, a domboldalon élők pedig jól tudják, hogy lejtős, esetenként egészen meredek felületekre is szép és használható kerteket lehet építeni. Ha fantáziánk elkalandozik, felmerülhet a kérdés, hogy függőleges falakon lehetséges-e növényeket tartani? Ha a kérdés becsapós lenne, rávághatnánk, hogy […]

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás