NŐK A FORRADALOMBAN

Kéthly Anna, Wittner Mária, Tóth Ilona – emblematikus nevek az 1956-os forradalomból. Részt vettek a kommunista diktatúra ellen vívott küzdelemben, de mellettük még több ezer asszony és lány segítette a férfiak harcát. Az asszonyoknak a családi életben és a munka frontján is helyt kellett állniuk, közben pedig támaszt kellett nyújtaniuk a férfiaknak. A fiatalok jövőjüket kockáztatva kapcsolódtak be a megmozdulásokba.

A fennmaradt dokumentumok elsősorban munkás- és parasztcsaládokból származó, hányatott sorsú nőkről tesznek említést, de sok egyetemista lány is csatlakozott a megmozdulásokhoz. A nőknek a forradalom idején is elsősorban a gondoskodó szerepük erősödött fel, élelmet osztottak, röplapokat terjesztettek, elsősegélynyújtásban vettek részt.

Wittner Mária az ’56-os események egyik legismertebb női szereplője, élményeiről könyvet is írt. Szinte véletlenül keveredett a harcokba, ahogy bolyong Budapest utcáin, de a következő pillanatban már egy háztetőn állva segít a rádiót lövő srácoknak, majd motorkerékpárral szállítja a sebesült társait. A nők politikai szerepvállalásáról sem feledkezhetünk el, gondoljunk csak Kéthly Annára is.

’56 azonban nem csak a kivételes, emlékezetünkben megmaradt nők története. 1956. december 4-én került sor az elnyomás időszakának egyik legmegrendítőbb megmozdulására, a nők tüntetésére. A gyászruhában, egy-egy szál virággal a Hősök terére vonuló tömeg megdöbbentette a szovjet katonákat is. „Magyar anyák! Magyar lányok, asszonyok! Most rajtatok a sor” – volt olvasható a sok ezer röpiraton, amelyen a tüntetésre hívták az asszonyokat.

Ők tolmácsolták a nép akaratát, döbbenetes üzenetet küldve az elnyomó hatalomnak, hogy annyira tragikus események történtek, amelyek után már a nők sem maradhatnak az otthon békéjének őrzői, a rendkívüli helyzet megmozdulásra készteti őket.

Szelekovszky Ernő