A háztartási munkán és a gyereknevelésen kívül kívül sok mindent, hiszen a női szerep is rendkívül összetett. Sokan érzik úgy, hogy szinte belerokkannak a hétköznapokba, annyi helyen kell eleget tenni az elvárásoknak.
Ma az egyik legkényesebb kérdés a jövedelemszerzés, amelynek érdekében a nők, a férfiakhoz hasonlóan, egyre több munkát vállalnak. Dolgoznak reggeltől estig, sok esetben otthon folytatják, amit a munkahelyükön elkezdtek, aztán másnap minden kezdődik elölről.
Statisztikai adatok szerint, Magyarországon közel ugyanolyanarányban folytatnak kereső tevékenységet, mint számos más európai országban, minőségét tekintve azonban jelentős az eltérés. Egy nyugat-európai szerves fejlődés áll szemben egy közép-európai felülről vezényelt, kierőszakolt munkaerő-piaci változással, helyzettel, amelynek eredménye a tönkrement házasságok, a csonka családokban felnőtt gyermekek magas száma.
Ismeretes, hogy Magyarországon – a volt szocialista országokhoz hasonlóan – a nők tömeges munkába állítása az 50-es években kezdődött, mely folyamat nem nélkülözte a gazdasági kényszer és az ideológiai nyomás elemeit sem. Nemcsak az eszközök voltak gazdasági és ideológiai jellegűek, dea célok is: egyfelől a nagyarányú iparosítás, másfelől a családi kötelékek lazítása, az állam szerepének, ráhatásának növelése a gyermeknevelésben. A propaganda direkt és indirekt sugallata szerint csak a „dolgozó nő” volt a társadalom értékes tagja, és ebben az értékítéletben benne volt a „csak”anyák, „csak” háziasszonyok lebecsülése, negatív minősítése is. Kérdés persze, hogy az érintettek hogyan viszonyultak ehhez a hivatalos képhez, mennyire volt a kereső tevékenység a nők számára belső kényszer és mennyire szükséges rossz, hogyan tudták valóban összeegyeztetni a munkát és a családot, és egyáltalában mit tettek volna, ha lett volna választási lehetőségük? Hosszú éveken keresztül ezek a kérdések – a megfelelő kutatási lehetőségek és a minimális kutatási szabadság hiányában megválaszolatlanok maradtak.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
