Vér színébe bújt a hajnal,
gyászlobogót lenget a szél,
vége van már minden harcnak,
a szavak helyett csak könny beszél.
Beszél a csend, a lobogó láng,
hol tizenhárom gyertya ég,
hol a magyar golgotát
hősi vérrel öntözték.

Csak itta, itta e drága föld
a forró vért, a sós könnyeket,
míg a magyar szív összetört,
míg ácsolták a kereszteket.
Tizenhárom imádság szállt,
s könnye hullt az angyaloknak,
mert ki szabad hazát kívánt,
fiait látta a sírokban.

Tizenhárom gyertya égjen
minden magyar asztalán,
s a nagyvilágon minden lélek
szívből mondjon értük imát!
Tanuljuk meg úgy szeretni
ezerszer vert, áldott hazánk,
hogy tudjuk néha észrevenni
szívünkben, mit ők hagytak ránk!

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Previous post Lázár Vilmos aradi vértanú levele feleségének
Next post ELTÉS finnugorista “tudós” küzdelme a magyar kultúra ellen

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük