Bárcsak elmondhatnám neked
belül mit is érzek…
Melyik korban mit éltem át,
hordtak rám az évek.

Mint egyiptomi főpapnő,
kevertem a mérget.
S téged beleértve, gyorsan
pusztult minden élet.

Indiai rizsföldeken
viseltem a szárit.
Maharadzsa volt az apám,
s megkaptam én bármit…

Máglyán égtem középkorban,
s végig nézted vesztem.
Belehaltam a szülésbe,
s járt hozzád egy szellem.

Csipkés blúzod kigombolva
követeltem csókot.
Mit tettem én?! A balga. Ki
úrként vágyat lopott.

Várban hordtam pompás étket,
szegény voltam, s árva.
Megértem pár világégést
a jobb létre várva.

Én voltam a híres múzsa…
sápadt, vézna, beteg.
Eltemettél nagy titokban,
könnyed most is pereg…

Várlak! Ahogy minden létben.
Oldjuk fel a múltat!
Hadd szüljük meg újra egymást!
Hisz csak rajtunk múlhat…

Németh Noémi ©
Szerzői- és minden jog fenntartva.

Hozzászólás

Powered by Facebook Comments

Previous post Édes, puha ajkak mézes ajakápolással
Next post Anonymus lejegyezte – A vérszerződés esküje

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük