Nagypéntekhez babonás félelmek kötődnek a paraszti életben.
Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak.
A víznek, mint ősi tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak.
Nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakodni, az védett a betegségek ellen.
Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték.
Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek.
Szokásban volt a határjárás, határkerülés is.
Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
Címlapfotó: Tankönyvtár
Magyar Nő Magazin
Powered by Facebook Comments
