Extra sovány próbababák extra mellekkel köszönnek vissza üzletek kirakataiból. A propaganda „jól” működik, ma már a tinédzserek is implantátumért nyafognak, a torz testideál pedig leginkább a plasztikai sebészek dagadó pénztárcájának kedvez.
A hatalmasra duzzadt keblek mérete sehogy nincs összhangban a darázs derék méretével és az aránytalanul hosszú, nyurga lábakkal. Márpedig az üzletek kirakataiból ránk köszönő próbababák mind effajta aránytalanságot mutatnak és nagyon komoly üzenetet hordoznak: „nem vagy szép, nem elég kecses a combod, széles a csípőd, na és a melledről már nem is beszélve!” Az elégedetlenség arra késztet, hogy rohanjunk konditerembe, fogjuk vissza étkezésünket és gyűjtögessünk havi kis jövedelmünkből plasztikai sebészre.
A tendenciát a kifutókon megjelenő manökenek megerősítik. A magánklinikák pedig leginkább manökengyárakra hasonlítanak, ahol a páciensek a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig mind „trendi” külsőért fekszenek kés alá.
Nem is olyan régen, a próbababák arányos testméretekkel rendelkeztek, mostanában azonban gombamód szaporodnak a nyugati divat elvárásainak megfelelő, szétdurranó mellű szörnyek. Néhány nyugati országban rájöttek már a manipulálással járó testi és lelki veszélyekre és a kereskedők lassan kezdik a vidékre jellemző „őshonos nőideált” ruhákba öltöztetni. A butikosok arra panaszkodtak, hogy a nagy mellű próbababáknak köszönhetően a vevők állandóan elégedetlenek voltak, rajtuk ugyanis egészen másképp mutatott a ruha, mint a kirakatban. A forgalmuk értelemszerűen visszaesett.
A nyugati sajtó szerint a plasztikai sebészetnek határtalan a népszerűsége, a külső átformálása teljesen hétköznapi gyakorlattá vált. „A fiatalok gyakorlatilag már csak a mesterségesen átalakított testet tartják normálisnak” – olvasható a The New York Times oldalán.
Az ördögi kör bezárult. A ruhaipar nem tudja magát mihez tartani, hiszen a manökengyárak nagy számban ontják a „trendi nőideált”, miközben számolni kell a „lemaradókkal”, akik nem engedhetik meg maguknak a költséges „szépítő” procedúrát. A kereskedők pedig nem tudnak egyszerre minden igényt kielégíteni.
A szépségversenyek ma már plasztikai sebészek versenyei. Saját bőrében, természetesen megjelenő hölgyek nem léteznek. A versenyzők véleménye a testüket nem plasztikáztatókról lekicsinylő, elmarasztaló. Osmel Sousa, a Miss Venezuela szervezője a következőt mondta: „ha megjelenésed plasztikázással javítható, miért ne vennéd igénybe sebész beavatkozását? Belső szépség nem létezik. Ezt csúnya nők találták ki, saját vigasztalásukra.”
A magunkkal szemben támasztott szigorú követelmények rontják hangulatunkat, amely könnyen kihat életünk egész területére. Nem vagyunk csúnya nők, viszont a ránk erőltetett propagandával ellentétesen, sokan gondoljuk úgy, hogy külsőnkön mesterséges beavatkozással nem kívánunk változtatni.
magyarno.com
Powered by Facebook Comments
