Egyszer két testvér elment vadászni, és a hegy tetején egy íjat és nyilat fogó, körbe tekingető embert láttak. Amikor mellé értek, megkérdezték:
– Mit csinálsz itt ? Mire az ember:
Az égen innen, a levegőn túl egy madár repült. Nyilammal eltaláltam, de még mindig nem esett le. Ezt várom – mondta. Abban a pillanatban félrehajolt, és a nyíllal átlőtt madár leesett. Ezt látva a két testvér beszélgetni kezdtek: – Minket jó íjásznak tartanak, de ez az ember nálunk sokkal tehetségesebb. Ketten vele fogadjunk testvériséget!
Velünk jönnél – e testvér? – kérdezték. Megyek – felelte a másik.
Egyetértettek és hárman mentek vadászni. Útközben egy hegy tetejére érve, a síkságon fekvő embert láttak. Megkérdezték tőle: – Mit csinálsz itt ?
Azt hallgatom, hogy a három világ élőlényei mit csinálnak, miről beszélgetnek – válaszolta. Akkor hárman megkérdezték: – Fogadnál-e velünk testvériséget? Mire az ember: – Testvér leszek veletek. Akkortól kezdve négyen egyetértésben mentek tovább. Útközben egy ember két hegy között állt, a jobb oldali hegyet megfogta, a bal oldali hegyre tette, a bal oldali hegyet a jobb oldalira helyezte, és megfordította. A négy testvér ezt látva, odament, és azt kérdezte:
– Mit csinálsz itt, te ember ?
– Karom izületi gyulladását kezelgetem – mondta.
– Ó, te milyen erős ember vagy! Lennél- e velünk testvér? – kérdezték.
– Leszek – mondta, és már öten voltak. Vándoroltak és útközben egy ember egy csapat gazellát űzött, egyet megfogott, félretette, még egyet űzött, félretette, és ezt ismételgette. Az öt testvér ezt látta, odamentek hozzá, és megkérdezték:
– Te itt mit csinálsz?
– Én gazellákkal játszó ember vagyok- mondta, mire az ötök mondták: – Milyen gyors ember vagy. Akarsz- e velünk testvér lenni?
– Igen, leszek- mondta, és már hatan mentek tovább. Útközben egymás között beszélgettek: – Nekünk milyen életmód lenne jó? A földet hallgató ember hallgatózott és azt mondta:
– Északkeleten, a külső tengeren túl él egy Szarka nevű kán, aki országunk elfoglalásáról beszélget. Menjünk oda és győzzük le őt! – mondták és abba az irányba indultak. Amikor a külső tenger partjára értek, ott ült egy ember. Amikor mellé értek, az a hat embertől azt kérdezte:
– Maguk hová mennek?
– Mi az óceánon túlra, a Szarka kán városába megyünk, hogy a kán vitézeivel összemérjük képességeinket. De most nem tudjuk, hogyan keljünk át az óceánon – mondták.
– Én átjuttatlak benneteket. – mondta, az óceánt kikortyolva elapasztotta.
– Na, most már mehettek- mondta. Mire a hat ember: – Akarsz-e velünk testvér lenni?
– Akarok- válaszolta.
– Akkor te legyél a legidősebb báty, mi pedig a te öccseid leszünk – mondták és az ember nagyon megörült. Amint mind a heten átkeltek az óceánon, az ember visszaengedte a vizet. Mentek, mendegéltek, és íjat, nyilat cipelő szép ifjúval találkoztak. Amikor meglátták, azt kérdezték tőle: – A Szarka király városa közel van-e, vagy messze?
– Miért érdeklődnek a város iránt?- kérdezte. Mire a testvérek:
– Mi a kánhoz vitézkedni jöttünk, hogy erőnket összemérjük.
– Ha így van, jöjjenek. Én a kán fia vagyok. Menjünk! – mondta és együtt a kán városkapuján átmentek, és a kán szép palotájánál a hét testvért leültette, és azt mondta:
– Meglátogatom apámat. Maguk üljenek és várjanak itt. Másnap reggel napkeltekor megjövök a hírrel – mondta és elment.
A fiú bement az apjához:
– Reggel vidéken szarvasra mentem vadászni, amikor hét szép ifjúval találkoztam. Megkérdeztem tőlük, hogy hová mennek, és válaszukban kán apám nevét említették, azt mondták, hogy apámnak akarják erejüket megmutatni. Én ezt meghallottam, elkísértem őket, és a külső palota kapujánál leültettem őket. Most mi legyen apám?
Szarka kán így válaszolt:
– Az erejüket nekem megmutató emberek valóban tehetségesek? Másnap fogadást kötök velük, hogy képességeiket megnézzem. Engedjétek be őket! – mondta, és lepihent. A hét testvér beszélgetett: – Bátyám, hallgatózz! Te legyél a második báty! Így beszélgettek addig, amíg a kántól megjött a hír:
A kán most indult el kifelé. Magukkal nyilazásban fogadást köt. Készüljetek!- közben a kán kíséretével, vitézei körében kijött a palotából.
A hét testvér szokás szerint köszönt, majd a kán ezt mondta : – Messziről érkezettek, korábban, nyilaztatok-e már? Amíg otthon voltatok, céloztatok-e ? – kérdezte, a hetek így válaszoltak:
– A kán atyánk vitézei lőjenek először. – mondta, majd az első íjász vitéz:
– Nyilazz!- amikor azt a parancsot adta, a vitéz nyilazott, az első hegyen átment és a második hegy tetején állt meg a nyíl. A hátul lévő hét vitéz második bátyja íjazott, öt hegyen keresztülment és a hatodik hegyen megállt a nyíl. A kán elveszítette a fogadást. Amikor visszament palotájába, azt mondta: – Másnap birkózunk! Saját birkózó területére fát ültetett, és várt. A földet hallgató ember ezt is meghallotta. – A másnapi birkózó versenyről beszélgetnek. Közülünk ki birkózik jól ? – kérdezte, és a hegyet emelgető szólalt meg : – Én jól birkózom, amíg felkészültek, a kántól hír érkezett: – Jöjjenek birkózó területünkre! – mondta és azok odamentek. A hét testvér együtt ment és egy fával ültetett területre értek. A kán ekkor azt mondta: – A fa déli csúcsánál birkózatok!
A kán birkózója sok fát kirángatott, balra és jobbra ütve ment előre. A másik a növő fákat kiragadta és azokat hegytető bal és a jobb szélére helyezte. A két birkózó találkozott. Amikor birkóztak, Szarka kán birkózóját a másik lenyomta, a földön összetekerte, és a kitépett fa helyére állította. Amikor ezt a kán meglátta, mérges lett. – Még egy fogadást vesztettem – mondta és hazatért. Másnap futásra akart fogadni, és egy jól futó asszonyt hívott meg. Éjjel a hallgatózó báty megint kihallgatta, amint a kán a futóverseny fogadásról beszélgetett, és a többieknek elmondta. – Most arról beszélgetnek, hogy a futásra fogadnak. Közülünk ki a jó futó? – kérdezte, és a gazellákkal játszó ember szólalt meg: – Én vagyok. Nem kell félnetek, én megcsinálom – mondta és lepihent. Reggel a kántól hír érkezett: – Ma kánunk veletek futóversenyt tervez- mondta a küldönc. A kánt sok tisztviselője kísérte, és a jó futó asszony is megjelent. Így a két jelöltet elindították. A kettő gyorsan futott, míg az asszony ájultan esett össze, és a fiatal futó érkezett be. Mikor megérkezett a kán érdeklődött: – Mi történt a futó nővel? Mire az válaszolt : – Ő a hegy innenső részén lihegett, összeesett. A kán méregbe gurult, és rossz szándékúan visszavonult. Hívatta tisztviselőit. – A déli kontinensről érkezett hét embert hogyan büntessük meg? A parancsra az egyik okos tisztviselő, Szaran azt mondta:
– Fogadtál velük és erőpróbában legyőztek. Csellel győzd le őket!
A kán azt kérdezte: –
– Akkor találj ki egy cselt!
Szaran tisztviselő azt mondta: – Kánunk kincstárában egy vas jurta van, ugye? Őket hívd meg, abba a jurtába ültesd le, rendezz lakomát és csapd be őket. A jurta külső részébe egy egész szén kupacot halmozz fel, égesd el, ők a jurtából nem tudnak kijönni, és benn égnek – amikor ezt elmondta, a kán és mindegyik tisztviselő helyeselt: – Ez jó. Ez az első jó csel! – mondták és a jurtát előszedték, és szenet hordtak. A hét ember akkor beszélgetett: – A kán velünk háromszor fogadott, és vesztett. Most mit tegyünk ? A földet hallgató ember mondta:
– Holnap meghívnak minket, és vas jurtában nagy ünnepséget és lakomát rendeznek, majd oda bezárnak, és el akarnak égetni bennünket – mondta. A tengert kortyolgató, legidősebb báty megszólalt: – Nem baj, én itt vagyok. Nem kell tőlük félni – mondta és elment, hogy az óceán vizét megigya. Majd a kán palotájából két tisztviselő érkezett, és meghívta őket. A palotához érve a heteket kísérték, a kán palotájába belépve, arany ajtajú vas jurtába engedték be őket. Amíg néhányuk a jurtában ült, az óceánt kortyolgató ember az óceán összes vizét a kán palotájába engedte. A jurtában ülők közben beszélgettek: – Na, most Szarka kánt teljesen legyőztük. De mit csináljunk? Most hogyan jutunk ki? – ekkor az óceánt kortyoló ember az óceánt elapasztotta, és heten kimenekültek. A külső óceán a déli kontinenst elárasztotta. Heten pedig hét istenné változtak, és boldogan élnek.
terebess/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
