Magyarországnak rengeteg jól feltárt értéke van. Részletes történelmünk, képzőművészetünk, irodalmunk, technikai találmányaink, nevezetes épületeink, sajátos szokásaink, turisztikai látványosságaink az érdeklődő hazaiak és az idelátogatók számára jól megismerhető büszkeségünk. Azonban a „magyar kincsesláda” számos felderítetlen érdekességet tartogat még.
Ide tartoznak a templomtornyokban porosodó, csengő-bongó harangok, amelyekről oly keveset tud a 21. század embere. Pedig méltán büszkék lehetünk az öntészet, egyházművészet és iparművészet ezen kiemelkedő alkotásaira. Hiszen a harangok teljesen különleges és speciális hangszerek, egyfajta „nem komponált” zeneként szólalnak meg egymással összhangban.
Azonban végzetes hiba lenne a harangokra pusztán érdekes tárgyként tekinteni, hiszen szavuk Isten hívását, szólítását jelenti, Isten dicsőségét hirdeti és imádságra, áhítatra szólít. Ezért olvashatjuk például a békéscsabai evangélikus nagyharang feliratát: „Mikor a harang szól, s hangja égig hatol, hittel és áhítattal sóhajts Istenhez”.
A harangokhoz évszázadokon keresztül történetek és érzelmek kapcsolódnak. Gyász és örömünnep, viszály és összefogás, emlékezés és büszkeség, hit és csüggedés kötődik hozzájuk, vagy jelenik meg a feliratukban. Thomas Moore költő valahogy így fogalmazza meg ezt „Esti harangok, megannyi történetről mesél zenéjük” (szabadfordítás). A harangok a régi és újabb történetek őrzői, hiszen mennyi harang tudna mesélni a 20. század borzalmairól, nyomorairól, a fasizmus és a kommunizmus tragédiáiról, a két világégésről, lakosságcserékről, kitelepítésről, ugyanakkor örömökről, felszabadulásról, szabadságról, békéről, testvériségről, virágzó korokról, nemzeti felemelkedésről, hitbeli ébredésről. Régebbi harangjaink egyike-másika megérte a Kiegyezést, a 48-49-es Forradalmat és Szabadságharcot, a Reformkort, a nyelvújítást, a reformáció és ellenreformáció viszályait és viharait, sőt némelyik még a török veszedelmet is… Érdemes tehát a harangokra ilyen szemlélettel is tekinteni.
Szomorú, hogy évszázadokon át nagyon kevesen foglalkoztak átfogóan a magyar harangokkal. Némely egyházközségben komoly nyilvántartást vezettek róluk, máshol semmi adat nem maradt fenn. A II. világháború után dr. Patay Pál régész kezdte el összegyűjteni Magyarország harangjainak adatait. Nagy öröm, hogy egyre többen szánnak rá időt, hogy harangok után kutakodjanak. Napjainkra a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Öntödei Múzeuma vált, amely a rendszeresen megrendezett harangtörténeti ankétokkal teremt fórumot a téma iránt érdeklődők számára.
magyarharangok.hu/magyarno.com
Powered by Facebook Comments
